Jegyzet: A butikvilág vége...

Az igazi butikvilág pontosan 1981-ben szabadult el egy sokféleképpen értelmezhető párthatározat nyomán. Szántó István jegyzete.Arra ébredtünk, hogy egy hatalmas vasszerkezetet raknak az ablakunk elé. Déltájban már le is volt betonozva ez az égre törő két emelet magasságú építmény – panaszkodott egy miskolci, Corvin Ottó utcai lakó a békebeli nyolcvanas évek delén. Akkoriban, amikor a belvárosi kapualjakban egyre-másra nyíltak az alig hat négyzetméteres flancos kis üzletek. Ám aki későn kapcsolt, s már nem talált magának tetsző dufartot, az valamilyen zöldmezős pavilonra vagy bodegasorra pályázott. Így alakult ki a Vörösmarty utcában két helyen is egy-egy ilyen üzletsor, az egyikben autókereskedés egy italbolttal bútorozott össze, a másiknál divatárusok fogtak össze. Mindkettő máig is üzemel. Ha nem is a régi profi llal.

Az igazi butikvilág pontosan 1981-ben szabadult el, egy sokféleképpen értelmezhető párthatározat nyomán. Akadt valaki az apparátusban, aki ki merte, s kimondta, utat kell nyitni, törni a magánvállalkozásoknak. Korábban ugyanis a kereskedelmi és iparos engedélyeket igény szerint adták ki, ahol a helyi tanácsi vezetés elegendőnek tartotta a bolti ellátást, ott az újabb vállalkozások működését megakadályozhatták. Emlékezetből felsorolnám – ha ezzel nem sérteném az érintetteket –, hogy előtte Miskolcon mindössze hatnyolc belvárosi divat- és táskaboltocska létezett. Ezeknek a tulajdonosait valóságos hideg zuhanyként érte a konkurencia megjelenése.

Természetesen volt egy csodálatos svédcsavar az engedélyeztetésben. Sem a tanács kereskedelmi osztálya, sem a KISOSZ nem adott hozzájárulást, zöld utat mindaddig, amíg a pályázó nem kerített magának üzlethelyiséget. Így aztán azokban az években sorra eszkábálták a kapualji beugrókban, a lépcsőházakban a csillogó-villogó, alig hat négyzetméteres butikokat. Ezekhez aztán vitrinek is dukáltak, aminek az eredményeként világító kirakaterdők borították el a belvárosi kapualjakat. Slezák László főmérnök úrnak köszönhető, hogy alig három esztendőn belül a Városház tértől az Ady-hídig minden tíz méterre jutott egy kis kereskedés. Meg Szegedi Mihálynak, az aranykezű lakatosmesternek, aki sec-perc alatt gyártotta a pavilonokat és a hozzájuk illő vitrineket. Igazából az érintett épületek lakói örömmel fogadták a változást. Mivel ezekben a házakban megújultak a portálok. Ebben az időben alakult ki a Széchenyi utca 59. szám alatti udvarban egy teljes üzlethálózat, ami már egy kisebb plázaszerűséget alkotott. Nem titok, hogy az akkori főépítész sandán tekintett ezekre a nem éppen tervszerű építészeti változtatásokra. Talán ő volt az egyedüli, aki mindenáron óvta volna a belvárost a bódék elszaporodásától. Meg egy kedves lakó, B. P. (nem volt fiatalkorú) úr a Széchenyi út 33. számú épületből, aki minden követ megmozgatott a butikosok ellen. Egy ízben a helyi lap szerkesztőségében kiabálta, követelte, hogy állítsák meg a kapitalizmus restaurációját. Koránál, neveltetésénél fogva nehezen fogadta el a kor szellemét. Hozzá társultak a magyar nyelv védői, akik tűzzel, vassal, de főleg bírságolással szankcionálták a franciás butik feliratokat. Hosszú távon ők is elbuktak ebben a csatározásban. A butikelleneseket az se győzte meg, hogy akkoriban a miskolci privát divatáru üzletekben egymást érték az északi és a keleti szomszédjaink. A butikosok zöme kényszerűségből megtanult szlovákul, oroszul kiszolgálni a nagy idegenforgalom kedvéért. Szombatonként a miskolci főutcán csapatostul jártak a külföldiek bevásárolni, mivel akkoriban a kassai Prior választéka még megrekedt a hatvanas évekbeli állami áruházak színvonalán.

Majd ami nem ment B. P. úrnak, azt a nyugati bevásárlóközpontok versenyharcban elintézték. A rendszerváltáson túl befellegzett a gyors reagálású butikoknak. A városi rehabilitációs program meg a Rákosi Mátyás államosításának idejére emlékeztető módon minden kártalanítás nélkül takarította el a butikokat. Többen is pereskedtek ez ellen, de eredménytelenül. Hogy mi volt ennek a célja és, hogy ebben a sátáni akcióban az üres bolthelyeket kínáló multik is szerepet vállaltak-e, azt már sose tudjuk meg.

A következményeket viszont már megtapasztaltuk. Azokban a kapualjakban, ahonnan kiebrudalták a butikokat, lebontatták, az üzletekben hajléktalanok tanyáznak. A pisisszagú, kirakatok nélkül maradt dufartok elsötétültek. A csaknem három évtizedig meglévő olcsó kisboltok eltűntek. Noha ezek már a várostörténet örökségét gyarapították. Volna.

- Szántó István -