2013.05.24. 07:40
Nézőpont: Alkirály
<em>Persze, elméletileg bármiről képesek lehetünk lemondani, az élet, mint tapasztalat a végletekig egyszerűsíthető</em>. <strong>Bujdos Attila jegyzete</strong>.
Persze, elméletileg bármiről képesek lehetünk lemondani, az élet, mint tapasztalat a végletekig egyszerűsíthető. Bujdos Attila jegyzete.„Mint a nyavalya”, úgy venné el Kerényi Imre miniszterelnöki kormánymegbízott a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) pénzét, mert elégedetlen az ottani oktatással, írja az Eduline.hu. „Ha alkirály lennék” – innen indul az iskolareform víziója.
Nem tudom, mennyire alapos a kritika, a Színház.hu-n például azt olvasom: Kerényi Imre „évek óta semmit sem látott az egyetemen, ahonnan önként, sértetten távozott.”
Mondanám egyébként: komolyan igyekeznie kell, ha tényleg szeretne érdemeket szerezni ebben a kultúrharcban – beteljesülésükre váró alkirályi álmok nélkül is elég nagy bajban vannak a művészeti egyetemek.
„Mind elmentünk a falig” – ezt például a HVG.hu idézte nem is olyan régen Ascher Tamástól, az SZFE rektorától: öt év alatt majdnem felére olvadt az állami támogatásuk. Nem tűnik tehát a kormányzati logikával feleselő gondolatnak, hogy amúgy ellehetnénk akár színművészeti egyetem nélkül is – mintha máris ezen az úton járnánk.
Persze, elméletileg bármiről képesek lehetünk lemondani, az élet, mint tapasztalat a végletekig egyszerűsíthető.
Pusztán logikai úton is eljuthatunk egyébként odáig, hogy ez se nem jó, se nem helyes törekvés: a saját életünk birtokbavétele gazdag élmény, vagy legalábbis ígéret rá - ennek belátásához meglehetősen sok kapaszkodót kapott a művészettől az emberiség, az eddigi történelme során. Hogy laikusként én is mondjak egy szerintem fontos érvet az intézményes művészeti felsőoktatás mellett.
Hozzátenném, a világ megértése nem csekély feladat, kell hozzá elszánás, hogy egyáltalán akarjuk átlátni, és kell a realitás érzéke, valamint kellenek hozzá az ábrándok is: hol tartunk, milyen távlatok kínálkoznak a számunkra. Ha elégedetlenek vagyunk a lehetőségeinkkel, tudunk-e távlatokat teremteni. Lennénk-e például alkirály (nagyjából: helytartó) a cél érdekében, vagy a lét értelmet képesek vagyunk megtalálni a hatalom sáncain kívül is. Erkölcs, praktikum, ízlés és világlátás válaszait feltételező kérdések ezek – gondolatot és nem indulatot.
Mi lenne a cél, ami miatt nyilvánosan kimondanánk egy így kezdődő mondatot, amennyiben kimondanánk egy így kezdődő mondatot Magyarországon (független, demokratikus jogállam, államformája: köztársaság, a közhatalom forrása a nép): „ha alkirály lennék”? Elég lenne csak a hatalom érzése: megtehetjük, tehát megtesszük?
