Nemzeti Összetartozás Napja - "Csodálkoztak, hogy tudok magyarul"

Hernádnémeti - Edina azt mondja, a haza soha nem országhatárokhoz kötődik.Másként vagyok magyar az anyaországban, mint azok, akik itt születtek és soha nem éltek más országban, mondja Boronkai Edina, aki a felvidéki Királyhelmecen született, ott járt iskolába, de az egyetemet már Magyarországon végezte. Edinát ismerhetik olvasóink, hisz az elmúlt zenei évadban ő volt a Miskolci Szimfonikus Zenekar kommunikációs menedzsere. Jelenleg 10 hónapos kislányát nevelgeti otthon, azaz Hernádnémetiben. A férje ugyanis görög katolikus pap, aki ezen a területen szolgál.

A nemzeti összetartozás napja adott rá apropót, hogy újra beszélgessünk Edinával. Sajátos helyzet az övé. Szlovákiában magyar volt, a Pázmány Péter Katolikus egyetem hallgatójaként a „szlovák lány”, amiért egyébként nagyon tudott haragudni, most pedig Hernádnémetiben szlovák állampolgárok mindannyian, a férje és a kislánya is. A magyar állampolgárságot szeretnék felvenni, de ezzel párhuzamosan nem akarják elveszíteni a szlovákot. Mert Királyhelmecre nem külföldi állampolgárként, ahogy Edina fogalmaz „idegenként” szeretnének hazautazni a családhoz. Reménykednek, hogy változik a politika megítélése ebben az ügyben.

Most amiatt is sajátos a helyzetük, mert távol vannak a szülők (a férje is Szlovákiából származik), a rokonok, és bármi gondjuk van, azt a gyülekezet tagjaival kell megosztaniuk, tőlük várhatnak és kapnak is segítséget.

Tudatosan

Edina azt mondja, bár Királyhelmec „eldugott település” Kelet-Szlovákiában, magyarságukat mégis sokkal tudatosabban kell megélniük, mint az anyaországban élőknek. Nekik ki kellett állniuk a nemzeti értékekért: a magyar nyelvért, az ünnepekért, a kultúráért. Egyszerűbb lett volna a nagy többséggel azonosulni, mint a kisebbségi létet választani, mégis már nagyon fiatalon meghatározó része lett az identitásuknak a magyarságtudat. „Előnyösebb lett volna a boldogulás reményében szlovák iskolába járni, de úgy érzem, soha nem találtam volna a helyem. Így szabadidőnkben március 15-i megemlékezést szerveztünk, és felvállaltuk a kokárdát a nyílt utcán is.”- meséli Edina. Amikor egyetemista lett, azon azért nagyon elcsodálkozott, hogy a Magyarországon élő diákok meglehetősen keveset tudtak a határon túli magyarokról. Néhányan csodálkoztak például, hogy a Felvidéken ilyen jól beszélnek magyarul az emberek. Az uniós csatlakozás után azonban megnyíltak a határok, és ez a felvidéki fiataloknak is lehetőséget adott arra, hogy magyarországi középiskolákban vagy egyetemeken tanuljanak. Ma már Szlovákiára is jellemző az elvándorlás, különösen az értelmiségi fiatalok körében.

Edina úgy érzi, a felvidéki magyarok jelenléte Magyarországon adni tud az anyaországi magyaroknak. Mégpedig példát abból, hogy minden körülmények között ki kell állnunk a magyarságunkért, kultúránkért. Hozzátette: a haza soha nem országhatárokhoz kötődik. Sokkal inkább lelki fogalom. A haza ott van, ahol a család van, az a legfontosabb, hogy akik szeretik egymást együtt legyenek.

ÉM-HE