Bárka plusz színház: tíz nap együtt...

Kisgyőr - Négy ország 40 fiatalja táborozott Kisgyőrben 10 napon át. Közös nyelven beszéltek: magyarul.Az utolsó nap délelőttjén a kisgyőri Közösségi Házudvara felé tartunk. A helybeliek figyelmeztetnek: a kaput zárjuk be magunk után, ki ne jöjjön a kutya. Félni nem kell tőle, s Bárkának hívják.

Bárka azonban fittyet sem hány ránk, a készülőben lévő esti produkció köti le a figyelmét: „A legyek ura" próbáját.

– Sajnálattal kell megállapítanom, hogy pillanatnyilag a lányok letáncolják a fiúkat. Úgyhogy jó volna boyok, ha megmutatnátok, ki a férfi a háznál! - biztatja a próbát vezető Gulyás Anna a fiatalokat. Ők elölről kezdik, láthatóan nagyobb lendülettel. De hiszen mindannyian a „Fiatalok lendületben" uniós keretprogramnak köszönhetően vannak itt, amelyet Orbán Dénes szervezett lakóhelyén, Kisgyőrben. Nem először élt a lehetőséggel, ám először választotta az együttműködés keretéül a közös színházi produkció létrehozását, profi segítőkkel.

Nehéz elvonatkoztatni

– A cél az volt, hogy a különböző helyen és különböző körülmények között élő diák0k megismerjék és elfogadják egymást – mondja Simon Lívia a felvidéki (örösi) fiatalok kísérője. A többiek Aradról érkeztek, illetve Miskolc környékéről és Svédországból. Megtudjuk: néhány kivételes programtól eltekintve (mint az aggteleki cseppkőbarlang látogatása) „reggeltől estig dúlt a színház". E köré épülve tartottak interaktív előadásokat is a konfliktuskezelésről és a toleranciáról. Lívia azt szűrte le: a fiatalok nem nagyon tudnak elvonatkoztatni saját negatív élményeiktől. Érdekes volt számára megtapasztalni, hogy míg a Miskolc környéki gyereke számára a szó, hogy „kisebbség" egyértelműen a cigányságot jelentette, a többiek ugyanezt magukra vonatkoztatták, magyarságuk miatt.

A rendező szusszanásnyi pihenőt rendel el, mi pedig „lecsapunk" két diákra.

Vajo Réka (19) Nagykaposról jött, Ambrus Borbála Stefánia (13) egy Sárospatak melletti tanyáról.

– Nekem még nem voltak vérkomoly negatív tapasztalataim amiatt, hogy Szlovákiában vagyok magyar. Közöttük élünk, együtt boldogulunk. Ha kimozdulok, akkor szlovákul beszélek, kerülöm a konfliktust – mondja Réka. Elismeri: alapvetően konfliktuskerülő.

„Mondani könnyebb"

Borbála Stefánia azok közé tartozik, aki számára alapvetően a cigányság jelenti a kisebbséget. Ám kiderül: az osztályában ő maga is úgymond kisebbségben érzi magát, mert a többiek kiközösítik. Egyedül egy korábbi osztálytársával van jóban, aki szintén tanyán él. Sajnos, ő is máshová fog járni ősztől...

– Sokat hallottam, tanultam itt a táborban a toleranciáról, a konfliktuskezelésről, de sajnos a gyakorlatban nemigen tudom majd alkalmazni. De azért már gondolok rá.

– Az nagyon elgondolkodtató volt, amikor összeszedtük: mit tennénk egy szigetre érve az ellenséges őslakosokkal a nyugalmunk érdekében. Kimondani könnyű volt, hogy kiirtanánk őket, ám amikor több más mellett fehéren-feketén felkerült a táblára mint megoldás, azon megdöbbentünk. Amikor pedig gondolatban megtörtént a szerepcsere, s úgy kellett kielemeznünk a korábbi javaslatainkat, ugyancsak kellemetlenül éreztük magunkat.

ÉM-SzK