2013.10.01. 10:27
A szerelembe szerelmes, önsorsrontó férfi
Miskolc - Szomorú történet, táncban: Rómeó a rögeszme áldozata, Júlia a család lázadó bábja.
Miskolc - Szomorú történet, táncban: Rómeó a rögeszme áldozata, Júlia a család lázadó bábja.
A szerelem kiszakít bennünket természetes életviszonyainkból – mondja a Rómeó és Júlia című táncjáték koreográfus-rendezője, Kulcsár Noémi. A Miskolci Balett szeptember 28-án, szombaton este 7-kor mutatta be az előadást a Kamaraszínházban. Kulcsár Noémit kérdeztük.
- Rómeó és Júlia históriáját legutóbb Krámer György koreográfiájával adta elő a miskolci tánctagozat – a szerelmi téren is tapasztalatokat szerzett, a korban előre haladt ember emlékezett az előadásban. Ez a történet viszont teljesen alkalmasnak látszik arra, hogy a fiatalabb közönséget is behozza a színházba. Amikor koreográfiát készít, szempont-e az ön számára, hogy kinek készül az előadás, vagy a történet maga a fontos.
Kulcsár Noémi: Az is sokat számít, hogy kivel készítem az előadást, vagyis, hogy milyen összetételű, és mire képes az együttes. A szerepeket aszerint is súlyozom, milyen karakterek találhatóak a társulatban. Amikor dolgozom, megpróbálom megtartani a történet vázát, de a saját érzéseimből és a saját nézőpontomból építem fel az előadást. Így arról szól, hogy nekem mit jelent.
- Most milyen nézőpontból figyeli a szereplőit?
Kulcsár Noémi: Rómeó felől nézem, ami történik. Számára a férfibarátság az igazán fontos, ez hangsúlyos a történetben. Ebből a kötelékből szakítja ki Júlia, miközben igazából nem lenne keresnivalója a színen.
- Ha nincs Júlia, nincs dráma sem.
Kulcsár Noémi: Arra gondolok, hogy ez események onnan bomlanak szét, amikor megjelenik Júlia. Rómeónak a szerelem rögeszméje számít, nem maga a szerelem, és ettől válik önsorsrontóvá.
- Nem hiszi el, hogy a férfi szerelmes a nőbe?
Kulcsár Noémi: Nem a lányba szerelmes, hanem a szerelembe. Ettől válik ennyire fölfokozottá. A szerelmet az teszi tartalmas érzéssé, ha megéljük. Ez nem megy három nap alatt. A szerelem, első látásra – ez szerintem csakis rögeszme lehet.
- Önnel sosem fordult még elő?
Kulcsár Noémi: A varázsütés? Persze, van ilyen, de ez ilyen szerelem nem ölt testet. Az ilyen érzés elmúlik. A francia azt mondja a szerelmi érzés csúcspontjáról, az orgazmusról: „la petite mort". „Kis halál" – ilyen végtelen elragadtatás ez a szerelem: rövid lefutású, ezért csúcsra járatott és teljes.
- Hogyan néz ez ki mindez Júlia felől?
Kulcsár Noémi: Olyan problémás családban él, ahol mindenkit fűt valami indulat. Báb, akit mozgatni akarnak. Júlia, megtapasztalva a szerelem érzését, életre kap, lázad a neki szánt sors ellen, és ez az ő lázadása is végig vonul a művön.
- Az ő érzése valódi, csak rosszul méri fel a helyzetet: a férfinak más tempóban történik minden?
Kulcsár Noémi: Igen. Rosszul méri fel.
- Biztos, hogy a táncjáték a leginkább alkalmas a bonyolult érzések elmesélésére? Lehet, ez a prózai színészeknek is nehéz feladat volna.
Kulcsár Noémi: A tánc képes leginkább állapotokat kifejezni. Nincsenek szavaink, nem tudunk tényeket közölni, de az érzelmeket magasabb szintre tudjuk emelni, mintha prózát játszanánk, mert ott van a testünk, mint hangszer, a test, mint játéktér és játéklehetőség.
- Amit csinálnak, az technika, vagy valódi érzéseket mutatnak meg?
Kulcsár Noémi: Technika és színház – a kettő ötvözhető. Biztos technikai tudással összetett érzéseket is képesek vagyunk megjeleníteni.
- Hogyan születik a koreográfiája? Amikor egyedül van az anyaggal, eltáncolja magában?
Kulcsár Noémi: A zenével, a szituációval előre készülök, de a lépéseket ott rakom össze a táncosokkal együtt a balett-teremben. Erős improvizatív készségem van, abban a pillanatban születnek meg a mozdulatok.
- Hogyan látja ennek a műfajnak az állapotát? Inkább a táncművészek szándéka, hogy legyen táncszínház, vagy önök tényleges nézői igényeket elégítenek ki: a nézők valóban táncot akarnak látni?
Kulcsár Noémi: A közönség a történetet mesélő táncszínházat kedveli, a tánc ugyanakkor mostanában inkább olyan, mint a festészetben az absztrakció. Az én újabb munkáim is képzőművészekkel, videoművészekkel készültek, a műfaj határait keresték. A Rómeó és Júlia sem klasszikus balett a szó szoros értelmében, hanem kicsit a groteszkbe hajló modern tánc, kortárs tánc.