"Flóra képtelen a beszennyeződésre"

Miskolc - Rusznyák Gábor: A miskolci előadás nem ítélkezik, egy történetet mesél el, ahol mindenkinek igaza van, legalábbis azt hiszi.

Bródy Sándor: A tanítónő című színművének bemutatóját láthatja október 4-én a Miskolci Nemzeti Színház közönsége, rendezője Rusznyák Gábor.

- Bródy Sándor színművének ősbemutatója 1908-ban volt, azóta több mint száz év telt el. Miért most mutatja be a színház?

Rusznyák Gábor: Programunkban vállaltuk, hogy minden évadban műsorra tűzünk egy klasszikus darabot, tavaly ez az előadás Móricz Zsigmond Uri muri című regényének adaptációja volt. Olyan jellemző darabokat kerestünk, amelyek tovább tudják vinni ezt a vonalat. A tavalyi Uri muri gondolatának folytatása ez, ugyanaz a történelmi szituáció, bár maga a történet teljesen más. Itt nő a főszereplő, de mindkét mű vidéken játszódik. Több darab jutott eszünkbe, végül én döntöttem A tanítónő mellett. Hogy miért? Érdekesnek találtam, hogy nő van a középpontjában. Kevés olyan darab van, ami nőkről szól, hiszen a drámákat férfiak írják. Emellett érdekelt a tanítóság problematikája is, hiszen a szüleim tanárok, és nekem is van pedagógus diplomám. De főleg a nők helyzete érdekelt. Nemcsak ebben a korban, hanem a férfiak között általában.

- Mi teszi aktuálissá ezt a múlt századi történetet?

Rusznyák Gábor: Sokfajta aktualitása van. Bár nehéz manapság a művészeknek, hiszen ha rákérdeznek különböző dolgokra, nehéz kivédeni, hogy ne támadják őket azzal, hogy valamilyen politikai szónoklatot puffogtatnak. Bár érdekes, hogy ez így volt a darab ősbemutatóján is, felkavarta a nézőket, hogy a tanítónő érdeklődik a baloldali értékek iránt, bár tény, ez mást jelentett akkor, mint most. Benne van a darabban, hogy nehezen tolerálják a másképpen gondolkodókat. Érdekes lesz, hogy lehet-e manapság erről beszélni. De benne van a tanítósors is, ami ma is aktuális. A társadalomban elfoglalt helyük, szerepük, saját önbecsülésük. A kérdés, hogy mennyire komoly a diploma, és ma is probléma, hogy a képesítés mögött milyen a valódi tudás. Mindemellett örök téma, hogy a nő mennyire kiszolgáltatott. Egy maszkulin társadalomban a férfiak nehezen tudnak elvonatkoztatni attól, hogy egy nőt nőként ítéljenek meg. Az alaptörténet: egy szép, csinos, fiatal nő érkezik vidékre, Tóth Flóra, a frissen végzett tanítónő. Egyedül van, kóstolgatják a férfiak. De ő nagyon karakán, ellenáll. Erre kikezdik.

- Miben mond mást most a darab, mint 1908-ban?

Rusznyák Gábor: Akkor forradalmi hangulata is volt, teljesen felkavarta a társadalmat. A baloldaliak kiálltak mellette, mások tüntettek ellene. Betiltották, majd játszották, de kiállta az idők próbáját. Azt mondanám, olyan ez a darab, mint Ibsen Nórája, jelentős nőalak áll a középpontjában. A szóhasználat ugyanaz, de kerülni kell a direkt párhuzamokat. Nagyon nehéz ezt elérni, hiszen az elmúlt húsz évben az összes jelentős szót el- és kihasználták a politikusok, nehéz, hogy ne magyarázzanak bele olyat, amit nem is akartunk. Mi most nem ítélkezünk. Egy történetet mesélünk el, ahol mindenkinek igaza van, legalábbis azt hiszi. Azért teszi, amit tesz, mert biztos benne, hogy jól teszi.

- Milyen nő ez a Tóth Flóra?

Rusznyák Gábor: Nagyon nagy munkát kíván a színésznőtől, – Lovas Rozi játssza – egy apró jelenet kivételével végig a színpadon van. Nagyon jó ember, nehéz is kicsit megfogni, hiszen nincsenek öncsalásai, emberi gyarlóságai. Szinte olyan mint egy szent az emberek között. Próbáljuk ezt árnyalni, hiszen nem biztos, hogy mindenben igaza van. Baloldali nézetei megkérdőjelezhetőek, de ebben teljességgel hisz is. És nem lekenyerezhető, nem megfélemlíthető, ezek teljesen idegenek tőle. Képtelen a beszennyeződésre. Nehéz elképzelni, hogy van ilyen ember, de mindent elkövetünk, hogy hihető legyen.

- Az eredeti színmű végét két változatban is megírta Bródy Sándor. Az egyik happy enddel végződött, a másik nem. Melyik verziót láthatja majd a miskolci közönség?

Rusznyák Gábor: Azzal kacérkodom, hogy megcsináljuk mind a kettőt. Sőt, van egy harmadik befejezés, az eredeti novellában ugyanis öngyilkos lesz a tanítónő. Nem biztos, hogy fog sikerülni, de most úgy tervezzük, mind a három verzió megtörténik.

- A darab nagyon részletesen leírja, milyen díszletet képzel el a szerző. Alkalmazkodik ehhez a rendező?

Rusznyák Gábor: Nem naturalista kántorlak lesz, hanem stilizált tér, kukoricagóréra emlékeztet, ez szürreálissá teszi majd a helyet. Kinek mit jelent a dolog. A ruhák viszont abszolút a kort idézik majd.

ÉM-HM