Nézőpont: A multikatonák és a dezertőrök

Én drukkolok az új generációknak: tanuljanak az elődök hibáiból, és építsenek egy épelméjűbb világot! Kiss László jegyzete.Multikatona – mondja az egyik srác megvetően egy régi barátjára célozva, aki egyetem után most egy valódi vérbeli multicégnél dolgozik. Egy olyan cégnél, amely amúgy afféle álommunkahelynek számít a közbeszédben. Lehetőség a külföldi munkára, wellnessbérlet juttatásként, normális fizetés, előrejutás, ha valaki szorgalmas. Szépen öltöznek, elegáns a munkakörnyezet is, még az étkezde is megugorja egy átlagos étterem szintjét. Akkor mi a baj? Mi ez a multikatonázás?

Hát az egyebek. Azok az egyebek, amelyet a Y-generáció, a mostani huszonévesek egy része nem jól visel. Mondhatjuk úgy is, hogy egy multinál dolgozni életforma. Legalábbis abból a szempontból, hogy formálni próbálják az életedet, a szemléletedet. A különféle képzések, tréningek agymosó jellegűek, arra irányulnak, hogy kiválasztódjanak a legmegfelelőbbek, akik meg nem azok, próbáljanak igazodni. De ha valaki benne él egy ilyen multivilágban, még a nyelvezetet is tanulnia kell, hiszen sajátos kifejezések, kód és kulcsszavak léteznek.

Van ebben a fogalomban, hogy multikatona, utalás a seregre, és ez nem véletlen. PFCSF: politikai főcsoportfőnökség. Ott is imádták a kódszavakat, az idióta saját nyelvezetet és az uniformist. A multikatonák is viselnek persze egyenruhát, hol milyet: öltönyt, kiskosztümöt stb. Sajátos ez az egész, egybemos minden kultúrát, tökmindegy, valaki Szenegálban vezet gyárat, vagy itt, Magyarországon, ha az ugyanazon multihoz tartozik. Ad is ez egy sajátosan családias érzetet, olyan, mint a hamburger, ami egy bizonyos hálózaton belül egyforma ízű mindenütt a Földön.

De mi nem tetszik ebben az Y-generációnak? A szakértő – Joó Zsuzsanna – szerint: „az Y-generáció tagjai azt látják, hogy a gyarapodásért, az előrehaladásért nagy árat fizettek a szüleik, tönkrementek egészségileg, kiszolgáltatottá váltak a munkaerőpiacon. Ők már nem hajlandók erre, nem akarnak „robotolni”, magától értetődik számukra, hogy karriert érnek el, jól keresnek. Felszínes életet élnek, a lojalitást, engedelmességet nem ismerik. Az Y-nemzedék olyan világban vált felnőtté, ahol örökké sietnie, önmagát megvalósítania kell, karriert kell építenie. Pontosan emiatt a tulajdonságuk miatt vannak fokozottan kitéve a munkahelyi pszichoterrornak.”

De van remény! Van egy ellentétes mozgás is a huszonévesek, korai harmincasok világában: el ettől az egésztől. Normális méretű és hangulatú munkahelyi közösségeket keresnek, ahol nem kell a lelküket is eladni, elég, ha jól dolgoznak. Nem akarnak uniformizálódni, betagozódni azért, hogy majd előre jussanak egy ranglétrán. Fontosabb lehet a karriernél a szabadidő, az önmegvalósítás, a család. Hogy ez álom? Nem biztos. A gazdaságban egyre eredményesebbek az „új típusú” antimulti cégek. Még ha nagyok is. Nem írom le, de egy keresőprogramjáról világhírű, piacvezető internetes cég olyan munkahelyeket épít, ahol mindenki különc lehet, önmaga, az egyéniség kell és nem a szürke közép. Én drukkolok az új generációknak: tanuljanak az elődök hibáiból, és építsenek egy épelméjűbb világot!

- Kiss László -