A mindent elhomályosító levél

Miskolc - A sok csokoládé és a szaloncukor nem divat Izlandon.Különböző miskolci csapatoknál sok légiós megfordult már az utóbbi években, évtizedekben, de egy ,,messzi északi szigetről", Izlandról csak az idei nyáron érkezett játékos. Helena Sverrisdottirt az Aluinvent-DVTK női kosárlabdacsapata csábította magához, aki hamar a szurkolók kedvence lett. A piros-fehérek 25 esztendős bedobójával a karácsonyról beszélgettünk – még hazautazása előtt.

– Számomra elsősorban arról szól ez az ünnep, hogy otthon együtt lehetek a családdal, ami nagyon ritka, hiszen hét éve külön élek, más országban a sport miatt – kezdte Helena Sverrisdottir, aki elárulta azt is, hogy pontosan merre is lakik a családja Izlandon. – Hafnarfjördurban, ami elég közel van Reykjavíkhoz, a fővároshoz, körülbelül tíz perc gépkocsival. Van egy bátyán, ő huszonhét éves, az öcsém tizenhét, a húgom pedig huszonegy.

Alig egy óra

Hogy milyen Izlandon a készülődés a karácsonyra, mit csinálnak az ottani emberek? – erről is beszélt a diósgyőriek kosarasa.

– Ott is vannak bevásárlóközpontok, ugyanúgy, mint Magyarországon, de akinek módja és lehetősége nyílik rá, az az ünnep előtt pár napra esetleg elutazik Glasgowba, Londonba vagy éppen New Yorkba. Ezekbe a városokba ugyanis sűrűn megy repülőjárat Reykjavíkból, az Egyesült Államok elérhető mindössze öt óra alatt – sorolta Helena Sverrisdottir. – Ilyenkor, télen kevesebb a turista a szigeten, amibe az is belejátszik, hogy az esztendő ezen szakaszában alig több, mint egy óráig van világos. Ezért aztán jóval több fényt használnak az izlandiak, mint például Miskolcon, ami pedig szintén feltűnő, hogy a magyar boltokban rengeteg a csokoládé, illetve a szaloncukor, nálunk nem léteznek ilyen figurák és a fára sem teszünk belőlük. Sütemény, torta helyett különböző kekszek készülnek, változó ízesítéssel, valamint mézeskalács.

Nem központi kérdés

A DVTK légiósa megosztotta lapunkkal a családi szokásokat, és azt, hogy milyen ajándékokat kapnak tőle testvérei.

– December 23-án egy olyan halat készítünk el, amelynek izlandiul skata a neve. Elég erős szaga van, úgyhogy jobb, ha a szabadban csinálják meg – avatott be a kosárlabdázó. – Másnap, 24-én délután 6 órakor elkezdenek harangozni, amit a rádiók is közvetítenek, s ekkor kezdődhet a vacsora. Az emberek templomba is járnak, az izlandiak döntő többsége evangélikus, de igazából a vallás nem központi kérdés az országban. December 24-én leginkább pulykát eszünk, 25-én meglátogatjuk a nagyszülőket, 26-án pedig jöhet a füstölt báránycomb, ami az egyik kedvencem, édesapám és nagypapám kiválóan készíti. Főzni én is szeretek, már kislányként ott voltam a konyhában, énekelgettem apukáméknak, s ha kellett, segítettem. Miskolcon is csináltam már ezt azt a csapattársaimnak, ám sajnos elég kicsi a konyha a lakásban. Ajándékok? A bátyámnak melegítőt vásároltam, hiszen crossfit edző, az öcsémnek kabátot és egy Nowitzkis mezt, illetve apróságokat, a húgomnak hosszú kabátot, valamint egy alkalmi dzsekit. Engem ugyan kérdeztek arról, hogy mit szeretnék, de nem tudom, hogy végül mit kapok majd...

Helena Sverrisdottirtól megkérdeztük, vajon mi az az ajándék, ami különösen emlékezetes és ami leginkább közel áll a szívéhez?

– Tavaly az öcsém írt nekem egy levelet, hogy mennyire szeret és mennyire örül, amikor hazamegyek. Nagyon megható volt, elhomályosította az összes ajándékot... Talán az egész ünnepnek ez a lényege...

Helena Sverrisdottir a végén izlandiul kívánt Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet, ami így hangzott: ,,Gledileg Jól og, farsalt komandi ár!"

ÉM-MI

Tizenhárom izlandi Mikulás

Izlandon egy legenda szerint 13 manócska rendszeresen megtréfálta az embereket, de amióta a Télapó ráncba szedte őket, azóta megszelídültek, és szorgosan készítik az ajándékokat a gyerekeknek. December elején már kiteszik a gyerekek a cipőiket az ablakba, és majd karácsonykor nézhetik meg, milyen ajándékot kaptak. Aki rossz volt, az csak krumplit kap.

A izlandi Mikulások: