Interjú: DJ Cserhalmi György

Miskolc - Szabi ( Szinva Rádió) beszélgető partnere egy legendás lemezlovas, Cserhalmi György,vagyis DJ Cserhalmi volt, aki a 2013-as Év DJ-je választáson életmű díjat kapott.Szabi: Mikor,és minek a hatására indult a lemezlovas pályafutásod?

Cserhalmi György: - Gimnazista koromban lejártam a Fővárosi Művelődési Ház Illés klubjába - nagy Illés rajongó lévén - a szerdai klubnapokra, ahol az Illés koncert előtt Cintula volt a fekete hanglemezek bemutatója 6-8-ig, ahol hétről hétre új albumok zenéit pörgette. Cintula húga Angliába ment férjhez, onnan kapta azt a FAL lemezpultot, aminek akkoriban mindenki csodájára járt (Garard lemezjátszók voltak benne), és miután az Illésék nagy Marshall énekhangfalaira volt kötve, nagyon jól szólt. Ott hallottam előszőr Uriah Heep albumot és a July Morningot.. Táncolni természetesen akkoriban senki nem táncolt erre, igazi lemezbemutató volt, de akkor még a mai értelemben vett diszkó sehol sem volt még.

Párszor volt helyette a Herskovits Tamás, aki már jó fajta funky zenét játszott kislemezekről - ő a Váci utcai Anna presszóban nyomott ötórai teákat -, mert akkor még maxik nem voltak. Mindkettő tetszett nekem nagyon! 16 éves lehettem, amikor egyszer odamentem Cintulához, hogy hogyan lehet valakiből Disc Jockey? Erre ő azt válaszolta, hogy ebben ő nem ad senkinek tanácsot, ezt mindenki csinálja úgy, ahogy akarja. Szóval innen indult az én pályafutásom, amely azt hiszem kicsivel magasabbra ívelt, mint egykori bálványom Keresztes Tiboré.

Profi pályafutásomat 1979-től datálom, amikor először dolgoztam éjszakai klubban, ott vívtam ki a rangot, a közönség és az akkori kollégák, azaz a szakma elismerését, már az első évben! Előtte csak Ifjúsági Klubokban dolgoztam olyan nevekkel, kíváló DJ-kel együtt, mint Csallóközi Zoltán és Kluger Péter. Onnan indult zenei karrierem, amely töretlen lendülettel ívelt felfelé, egészen a csúcsra!

Szabi: Melyek voltak életed meghatározó állomásai, amik a zenéléshez köthetőek?

Cserhalmi György: - Érdekes a kérdés, mert nem tudom pontosan mire is célzol. Mivel akkoriban alaphelyzetből nem volt túl sok zene, így egy magára valamit is adó, agilis, tehetséges DJ minden zenét ismert, ami csak megjelent a piacon. Erre a mai fiatalok széles szájjal mosolyognának, mert manapság a világban egy irányzaton belül valószínűleg több 10 ezer új zene lát napvilágot, vagyis szinte követhetetlen, hogy az ember naprakész legyen, arról nem is beszélve, hogy a világ minden tájáról nem is lehetne összegyűjteni mindent, szóval akkor minden másképp működött. Azokat a lemezeket, amelyeket azért nem volt olyan könnyű beszerezni – nem mehettünk nyugatra, ahol ezek beszerezhetőek voltak, de aki nem hallgatott külföldi rádiókat (Radio Luxembourg ill. Szabad Európa Rádió zenés műsorai), vagy nem járatott külföldi szaklapokat (New Musical Express, Melody Maker stb), ők nem is tudták, miket is kellene beszerezniük valahonnan. Tehát a nehezen megszerzett lemezeinket féltve őriztük és úgy vigyáztunk rá, mint egy hímes tojásra. A műfajokat illetően voltak ugye a slágerek (Beatles, Rolling Stones, Bee Gees, Goombay Dance Band, Mud, Rubettes, Tina Charles, Carl Douglas, Van McCoy, Sweet, Les Humphries Singeres, Ottavan, majd Abba, Boney M, Dschinghis Khan, Glitter Band, Gibson Brothers és még sorolhatnám a 70-es, 80-as évek világsztárjait). Voltak a Rock & roll meghatározó alakjai, Bill Haley, Jerry Lee Lewis, Elvis Presley stb., stb. Emellett természetesen voltak az Egyesült Államokból érkezett fekete kislemezekről világslágerekké vált un. Funky zenék, amelyekkel a Budapesti éjszakában néhány hasonlóan jó ízlésű kollégámmal (Bakai Mátyás, Dvoracsek György) megteremtettük azt a stílust, amellyel évről évre formáltuk a hazai közönség zenei ízlését! Nem kis feladatra vállalkoztunk, de fáradságos munkánk gyümölcse beérett és mi learattuk a babérokat!

Szabi: A 2013-as Év DJ-je választáson életmű díjat kaptál,így beléptél a klubba, aminek már tagja Dévényi Tibor, Cintula és Csiszár Jenő is. Milyen érzés volt a díjat megkapni?

Cserhalmi György: - A Magyarországi DJ szövetség és a Ballantines közös díjai most kerültek kiosztásra harmadik alkalommal. 2 éve B.Tóth László nyert, és szerintem messze ő tett le a legtöbbet az asztalra..:)Tavaly Keresztes Tibor diadalmaskodott, idén pedig én. Dévényiről nem tudok, bár lehet, hogy kapott valami hasonlót valakitől valahol, de az inkább a szakmai elismerés szégyene, minthogy saját magán kívül bárki is büszke lehessen rá..

Talán mert úttörő volt és a régi időkben sikeres is, de szakmailag mindenképpen igen erősen kifogásolható a hozzáértése és ez nem csupán az én véleményem, de akinek valaha valamilyen szinten is köze volt ehhez a műfajhoz és nem a futottak még kategóriába tartozott, ugyanígy vélekedik. Ő inkább volt parodista – úgy is lett népszerű az akkori tehetségkutató versenyben, a KI-MIT-TUD-ban –, mint jó értelemben vett DJ, igaz a slágerek világában még valahogy kiigazodott, de ennyi és nem több. Showman-ként viszont ügyes színpadi ember volt. A felnőttek szórakoztatásától leszorult előbb a tinikére, majd a gyerekekkel fejezte be pályafutását.

Csiszár Jenő hasonló díját sem kommentálnám, mert ugyan vidéki diszkósként került fel Pestre és bár egyáltalán nem volt ügyetlen DJ, de nagyon rövid lemezlovas pályafutása alatt nem vett részt sem oktatásban, sem nevelésben, sem publikálásban és már nagyon régen semmi köze ehhez a műfajhoz, vagyis nagy öregnek sem nevezhető.

Szóval kérdésedre válaszolva, egy díjat megkapni mindig nagyon jó érzés, főképpen egy ilyet, amellyel a szakma ismeri el azt a szakmai munkát, amit letettem az asztalra az elmúlt 35 évben. Ráadásul úgy, hogy közel sem vagyok még pályafutásom végén, hiszen a mai napig keresett lemezlovas vagyok, igaz nem az elektronikus zenékkel dübörgő klubokban, hanem különféle céges partikon, privát rendezvényeken, születésnapi és esküvői táncmulatságokon.

Mivel mindenki jól eltitkolta, hogy díjat fogok kapni, így valóban óriási meglepetés volt számomra, amikor kiszólítottak a színpadra, de az a hangorkán és tapsvihar, amely kísért, amíg kiértem, az az érzés megfizethetetlen. Valóban nagyon jól esett, hogy szakmailag és emberileg is honorálták azt a munkát, azokat az éveket, amit a DJ szakmában eltöltöttem. Több mint 10 évig vettem részt az ifjú lemezlovasok vizsgáztatásában, mint szakmai szakértő, de ezek a vizsgák legtöbbször élő bemutatókkal és oktatással is párosultak. Az oktatásban, DJ titánok képzésében a mai napig részt veszek és boldogsággal tölt el a tudat, hogy a mai élvonalban szereplő lemezlovas gárda legnépszerűbb tagjai közül sokan a szárnyaim alatt nevelkedtek, de mindenkinek szívesen segítettem, akinek csak tudtam és én büszke vagyok a sikereikre!

Szabi: Több sikeres próbálkozásod volt zenei producerként is,mesélj picit erről?

Cserhalmi György: - Producerként olyan zenekarokat menedzseltem hosszú éveken keresztül, akik méltán jelentettek üde színfoltot a hazai könnyűzenei palettán - hogy csak néhány, több aranylemezzel is büszkélkedő csapatot említsek -, mint pédául a Neurosis, a Bionic, vagy az Ámokfutók.

Szabi: Hogyan ítéled meg ma a szakmát? Ki formálja meg az ízlést?

Cserhalmi György: Az utóbbi a rövidebb. Az ízlést manapság egyértelműen a média diktálja, a DJ leginkább kiszolgálja a közönséget. A legnépszerűbbek természetesen hétről-hétre bemutathatják az általuk jónak ítélt újdonságokat a saját közönségüknek kimondottan azokban a klubokban, ahol arra a stílusra gyűltek össze az emberek, de túlnyomó részt azt játsszák a DJ-k, amit a rádió, TV, internet slágerré varázsol.

A szakma továbbra is mélyrepülésben! A lejtőn akkor indult el, amikor megjelentek a piacon az írható CD-k! Már akkor is voltak olyan önjelöltek, akik ugyan semmit sem értettek ehhez a szakmához, de átmásoltak 40-50 CD korongot és onnantól ők is DJ-k voltak. Legalábbis azt hitték és persze volt, akivel ezt el tudták hitetni..

Manapság pedig a világháló és a pendrive-ok világában mindenki DJ, korra, nemre és vallási felekezetre való tekintet nélkül.. :)

A diszkókban pedig továbbra is kétféle kaszt létezik, a részeg ember és a csaló kocsmáros. Az előbbit általában nem érdekli, ki mit csinál a pultban, csak jó hangos legyen a zene, legyen pia, meg jó csajok, pasik, akiket éjszaka haza is lehet cipelni. Utóbbit pedig csak az érdekli, hogy minél több bevétele legyen minél kevesebb kiadás mellett, így fordulhat elő, hogy 2014-ben Budapesten, a hazai zene fellegvárában, a legmenőbb helyeken is 30 ezerért keresnek diszkósokat a vezetők és sajnos találnak is. Még olcsóbban is.. Sőt! még sorállás is van, hisz mindenki DJ, akinek van egy laptopja, néhány száz giga, vagy néhány terra zenével. Az, hogy ez milyen minőségű és hogy kéne jól válogatni egy buliban, csak a közönség 4-5%-át érdekli. Szánalmas és elszomorító a szakma ilyetén lealázása, a jó nevű és tehetséges kollégák kiszorulása a piacról és a rengeteg tehetségtelen „lemezlovas” térhódítása. A „csaló” kocsmáros meg egyre szemtelenebbül nyomja le az árakat hisz mindig lesz, aki éhbérért is dolgozik majd. Kb. itt tartunk, de természetesen itt is igaz a közmondás: A remény hal meg utoljára!

Ami viszont nagyon dicséretes, hogy rengeteg ügyes fiatal van, akik klassz zenéket gyártanak és meglévőkre kitűnő remixeket készítenek. Igaz általában idősebb, jó nevű DJ-k felügyelete mellett készülnek ezek a munkák, amelyekkel remek sikereket mondhatnak magukénak. Sajnos munkáikból komoly pénzeket – itthoni piac híján - csak külföldön tudnak keresni, de legalább elindult a szekér és csak így tovább!!

Szabi: Tervek 2014-re?

Cserhalmi György: - Nagy terveket nem dédelgetek, egyelőre én is szeretném túlélni ezt a mélyrepülést és végre látni fényt az alagút végén! Természetesen még sokáig szeretnék különféle rendezvényeken örömet okozni mindazoknak, akiket én táncoltathatok és ehhez, mint mindenki másnak, így magamnak is kívánok kitartást, erőt és jó egészséget!

Szabi: Köszönöm a beszélgetést,és további sikereket kívánok!

Cserhalmi György: - Köszönöm Szabi,neked is sok szépet!