Ki lesz a Kilátó díjas? - Mikkamakkától az őrült orvosig

Miskolc - Dénes Viktor úgy érzi, mindegyik alakításában van valami nagyszerű feladat. Interjú Dénes Viktor színművésszel.Első évadát tölti a Miskolci Nemzeti Színházban a fiatal színművész. Játszik gyerekeknek és felnőtteknek, alakít komikus és félelmetes figurát, de mindegyiket nagyon élvezi.

- Ebben az évadban három különböző darabban játszik, három különböző karaktert. A négyszögletű kerek erdőben Mikkamakkát, A tanítónőben a postást, a Woyzeckben pedig az orvost. Melyiket érzi igazán magáénak?

Dénes Viktor: Tulajdonképpen nem tudnék egyet sem kiválasztani, hogy na, ez a legjobb, mert mindegyiket másért szeretem. A négyszögletű kerek erdőben például nagyszerű élmény együtt játszani a gyerekekkel, bohóckodni, és eltölteni velük két és fél órát. Szóval az egy felszabadító játék. A postást azért szeretem, mert nagyon vicces figura, aki egy kicsit mindig elcsúszik az értelmezés talaján. Hálás szerep, mert annyi ostobaságot beszél, hogy az mind nagy poén, és természetesen rendkívül élvezetes nagy poénokat mondani színpadon. A hisztérikus, mengelei alkatú orvosnak pedig kemény munkával alakult ki a karaktere, így ebben a feladat nagysága a vonzó. Mindegyik alakításban van valamilyen nagyszerű feladat.

- Mikkamakkáról még nem beszélt. Ő milyen figura?

Dénes Viktor: Mikkamakka kedélyes. Tulajdonképpen már-rmár elmagányosodik a saját maga által létrehozott közösségben, van, hogy már terhesek számára a többiek, de aztán mindig minden helyzetet megpróbál megoldani. Vagy ha nem ő oldja meg, mert ilyen is van, akkor is valahogy mindig kijut a barátaival együtt ezekből a nehéz helyzetekből.

- Melyik műben melyik színészi képességre van leginkább szükség?

Dénes Viktor: Mindegyik karakter más szempontból élvezetes. Mindegyik más és más részét nyitja ki a lelkemnek. A magamra visszaható öröm mindegyik szerepben máshonnan táplálkozik, amitől mindegyik jó és izgalmas. De színészi képességekre nem tudnám lebontani a szerepeimet.

- Most van alkalma gyerekeknek és felnőtteknek is játszani. Melyiket élvezi jobban?

Dénes Viktor: A gyerekdarabot azért szeretem, mert az interaktív előadás. A gyerekek beleszólnak, és részt vesznek az egész folyamatban, tehát remek dolog egy egész közösség gondolkodását és reakcióját érezni. A felnőtt előadásnál viszont sokkal finomabbak a reakciók. Mert felnőttkorra megtanuljuk, hogy csöndben kell ülni a színházi előadáson, és kevésbé engedjük magunkat reagálni. A múltkor az operában néztem egy előadást, és a színpadon olyasmi történt, hogy nem lehetett mást csinálni, csak nevetni. Én pedig nem szabtam gátat ennek az érzésemnek, mások meg csak néztek rám, hogy ki ez a figura, aki ilyen hangosan nevet.

- A karakter mikor válik sajátjává? Amikor elolvasta a szövegkönyvet, amikor elkezdődnek a próbák, vagy amikor már a közönség előtt játszik?

Dénes Viktor: Ez mindig változó. Van, hogy az olvasópróbán elolvasom a darabot, és azt érzem, hogy ez szuper dolog, de fogalmam sincs, hogy mi ez. Tehát hogy semmi közöm hozzá. És azon kell treníroznom magamat, hogy megértsem, mit írt le a szerző, azt összehozzam a rendezői szándékkal, és valamit még hozzá kell tennem abból is, amit én gondolok.

De van, hogy az olvasópróbán minden annyira egyértelmű és világos, hogy a próba már csak a finomítása az egésznek. Az viszont kétségtelen tény, hogy amikor a közönség is nézi az előadást, akkor az energiapluszt és adrenalint ad.

- Amikor a színművészek eljátszanak egy darabot, ők is formálódnak? Mások lesznek, mint előtte?

Dénes Viktor: Mások nem lesznek. Persze olyan van, hogy egy szerep olyat mond, amit magammal viszek, néha-néha eszembe jut és felemlegetek. De amikor valamilyen személyt meg akarok fogni vagy bemutatni, akkor azon kezdek el gondolkodni, hogy vajon ez az életben hogy működik. Mi az a túlzás, vagy furcsa, rossz vagy jó tulajdonság, amit egy kicsit fel lehet nagyítani, megmutatni úgy a közönségnek, hogy abból ráismerjenek ugyanazokra a gondokra, emberi kicsinységekre, nagyságokra, mint ami őket is jellemzi. Tehát mindazt megfogni, amivel tükröt lehet tartani az egyéneknek. És aztán a sokaságnak is.

- Önt mire tanította az a három darab, amelyekben most játszik?

Dénes Viktor: Ezen még nem gondolkoztam, hogy én mitől lettem több. Talán ha eltávolodom majd ettől az évtől, ha lezárom ezt az évadot, leülepszik bennem az a sok minden, ami történt, talán akkor tudok ezen gondolkodni. Most még annyira benne vagyok, hogy erre most még nem tudok válaszolni. Emlékszem, a színművészeti egyetemen is volt olyan szerep, amit nem élveztem, és nem tudtam, hogy az nekem miért jó. Aztán eltelt pár év, és rájöttem, hogy jaj, milyen jó volt, mert ezt vagy azt akkor ki lehetett próbálni. És szerintem ez a mostani szerepeimmel is így van. Amikor már messziről tudok rájuk nézni, akkor fogom tudni, hogy miben változtattak meg.

Ki lesz a Kilátó díjas?

Interjúsorozatunkban a Kilátó Díjra jelölt színművészeket mutatjuk be. A Miskolci Nemzeti Színház évadzáró társulati ülésén adják majd át az évad ifjú színészének a tavalyi évadban alapított Kilátó Díjat. Az elismerésre a miskolci teátrum tizenkét fiatal művésze jelölt, azonban arról, hogy ki kapja meg a díjat, nemcsak a társulat dönt majd, hanem a publikum és az Észak-Magyarország olvasói is.

Újdonság, hogy a tavalyi évadhoz képest idén nemcsak színészre, hanem bizonyos alakításokra is lehet voksolni.

Kísérjék figyelemmel az interjúkat, és május végén szavazzanak!