2014.03.28. 11:42
Nézőpont: Szegénysor
<em>Debrecen és Miskolc együttes lakosságának megfelelő számú ember került nagyon nehéz helyzetbe</em>. <strong>Bujdos Attila írása</strong>.
Debrecen és Miskolc együttes lakosságának megfelelő számú ember került nagyon nehéz helyzetbe. Bujdos Attila írása.Az elmúlt négy évben 360 ezerrel lett több az elszegényedő magyar. Hogy tudjunk mihez viszonyítani, az OECD és az Eurostat adataiból dolgozó Policy Agenda segítségként még azt is hozzáteszi: Debrecen és Miskolc együttes lakosságának megfelelő számú ember került nagyon nehéz helyzetbe ennyi idő alatt.Ez így képszerű, talán túlságosan is: a bulvár felé nyit utat a fantáziának – két város a szegénysoron. Nyilván lesz, aki a példálózást tényként kezeli, erről a környékről amúgy is könnyebben jut a nehéz sors az olvasók eszébe, és tényleg, az itteni létet leíró szavaink közül sokan és gyakran használjuk mi magunk is ezt: küszködés. A leginkább az hasonlít még a közös nevezőhöz, ahogyan próbálunk úrrá lenni valamin, aminek amúgy mintha dimenziói sem lennének. Gyakran az sem látszik, ami van, és az sem, hogy meddig tart, és hogy tartogat-e fordulatokat.
Nyilván nem azt állítom, hogy minden nap kivétel nélkül és mindenkinek egyforma, hogy ez itt a bármit magába fogadni kész szürkületi zóna, mert ez így egyszerűen nem volna igaz. Képesek vagyunk a saját sorsunkhoz és pillanatnyi helyzetünkhöz való viszonyunkban is megmutatkozó érzelmi gazdagságra, bánatra és boldogságra, elkeseredésre és kitartásra. Az értelmes, emberi élet iránti vágyra például.
Az elszegényedésről szóló hírben egyébként talán az az információ érdemel leginkább figyelmet, hogy folyamatként írja le, ami történik. Tart egy ideje. A környező országok mindegyikében volt ezenközben legalább egy olyan év, amikor apadt a nehéz helyzetben lévők száma. Nálunk az állam nem úgy kezelte a helyzetet, hogy képes lett volna ugyanerre, miközben más területen adott, csökkentette például a szociális kiadásokat. A társadalom számtalan formában megmutatkozó együttérzése és segítsége pedig kevés hozzá, hogy helyrehozza, ami elromlik.
Csak azért mondom ezt, mert most éppen kampány van, mondjuk elég jó alkalom, ha a választásra készülők beszélni akarnának akár erről is. Nem lenne érdektelen látni, a szegénység felszámolásáról felszólító módban fogalmazó mondatok hátterében van-e valami komolyabb, esélyt és a lecsúszástól való védelmet jelentő terv, és hogyan állja ki más hasonló tervek próbáját. Mi történne azokkal, akik már benne vannak, és mi állná útját, hogy belecsússzanak mások?
