Nézőpont: Halló Magyarország!

Ha call centert azaz telefonos ügyfélszolgálatot indít valaki, arra lehet jó munkaerőt szerezni. Kiss László jegyzete.Így a munka ünnepe után egy kis ünneprontás a hétfői macskajajos kezdéshez. Hatszáz hegesztőt keresett egy hazánkba települt német gyár, és a hatszáz tíz százaléka tudott egyáltalán hegeszteni, mert a többiek papírral igen, gyakorlati tudással egyáltalán nem rendelkeztek – írja tanult és nagyra becsült kollégám, a hazai újságírás egyik atyja. Most joggal érezheti magát átvertnek a befektető, hiszen neki azt mondták, itt aztán van képzett munkaerő,jöjjön ide, ez hazánk egyik előnye.

Folytathatom más példával a sort. Amikor a miskolci jégcsarnok épült, Erdélyből kellett ácsokat hozatni a faszerkezethez, mert nem volt egyszerűen annyi szakképzett ember a hazai piacon, ami akkor oda kellett. De jött volna gyár helyett informatikai gigacég is, és amikor mégsem jött, halkan azt mondta nekem egy helyi politikus: még jó, hogy meggondolták, képtelenek lettünk volna annyi informatikust elővarázsolni, amennyi kellett. Ideje volna egy kicsit másként megközelíteni ezt a tyúk-tojás problematikát. Azt gondolom – abszolút a cigány lovához hasonlatosan vakon vakmerő laikusként – egy befektető sem gondolhatja komolyan, hogy ugrásra készen várnak rá a különféle szakmákban kiképzett fiatalok százai, hátha jön majd egy gyárépítő, akinek pont ők kellenek. Hogy itt kószál százszámra a profi informatikus, hegesztő, forgácsoló, ács. Nem kószál. Aki jó és gyakorlott az dolgozik valahol már, munka nélkül a reszli, a maradék vagy az abszolút kezdő van, ha van.

De nem is lehet egy egész oktatási rendszert egy előre nem látható, ugrásszerű és könnyen lehet egyszeri szakma és munkaerőigényre építeni. Két világ, más sebességek és időszámítás. Két érdek. Az egyik általánosabb, nemzeti: kell egy alapműveltség, képzettség, iskolai nevelés ma minden fiatalnak, hogy egyáltalán képes legyen kezdeni valamit az életével. A másik az speciális, gazdasági: éppen milyen egyedi szaktudás az, ami eladható. Egyszer ez, másszor más. Szerintem ezt a piacérzékeny szaktudást csak igen intenzív, igen rövid időtartamú, abszolút gyakorlati képzéséken kellene elsajátítani, nem az iskolai képzésben.

Akinek hegesztenie kell, nem kell hozzá Fazola Henrik élete és munkássága, és az sem, hol lakott Petőfi. Az máshoz kell, ahhoz hogy az a fajta alapműveltség felépüljön, ami egy normális munkahelyi, társadalmi beilleszkedéshez szükséges. Hegeszteni meg gyorsan, intenzíven profin kell megtanulni – semmi másra nem koncentrálva. Ez persze egészen más, mint ami eddig történt. Ugyanis erre a csak nagyon drágán elérhető, fizetett képzéseken látható intenzivitásra és abszolút naprakészségre nem képes a jelenlegi oktatási rendszer: itt a százéves lassú építkezős menetre épül minden.

Persze vannak kivételek. Ha call centert, azaz telefonos ügyfélszolgálatot indít valaki, arra lehet jó munkaerőt szerezni. Hiszen ez az, amiben ha a diplomásokat nézegetem, túl gazdagok is vagyunk: klasszikus, és humán műveltségű, olvasott, kulturált fiatalok sokasága. Belőlük kitűnő CC-s lesz – a szakmát ott tanulják meg menet közben. Lehet hogy ez a jövőnk? Valaki hív majd egy ügyfélszolgálatot bárhol a világon, de nyugodtan így kezdheti: halló Magyarország!

- Kiss László -