Vendégkommentár: Igazgyöngy, ágyúnaszád…

A szivárvány: Közeleg a döntő. Az élet újra bizonyíthatja, hogy csak az láthatja a szivárványt, aki eltűri az esőt. Sok ezer diósgyőri szurkol majd a Puskásban. Három évtizednyi hiábavaló fohászkodás után talán újra elér az indulónk hangja az égig: „együtt vagyunk, győzni fogunk!" Fekete Zsuzsa írása.

Emberáradat

Egy hete hánykolódom. Türelmetlenül morzsolom a napokat. Éjjelenként rosszat álmodom: azt, hogy csak a tévében nézhetem a kupadöntőt. Kifejezhetetlen kín. A tévé nem szórhatja rám a makukát, és nem borulhat sörszagúan a nyakamba a gól után. Ott kell lenni a Puskásban vasárnap! Bármi áron. Valahogy úgy, mint az a srác, aki tizennyolcezer kilométert utazott haza Ausztráliából, hogy élőben láthassa a Diósgyőrt. Nem kérdés, barátom, minden kontinensről megindult az emberáradat hazafelé. Gabi hadarta nemrég a telefonba: „Zsuzsi, ha harminchárom évente döntőzünk, én a következőn már nem lehetek ott... Most kell menni!" Súlyos mondatok.

Igazgyöngy

Negyvenen túli diósgyőriként átélhettük a kupagyőzelmet. Szurkoltunk a kupagyőztes csapatnak, a DVTK-ra épített olimpiai válogatottnak. Láttuk száguldani Vakvillámot, ollózni Oláh Ferit, a fizikai valóságon túl megnyúlni Veréb Gyurit a kapuban. Csodálatos volt. De hány légvárat építettünk, míg három évtized elteltével végre újra kiizzadta igazgyöngyét a képzelet? Diósgyőr–Újpest Magyar Kupa-döntő!

Fociláz

Megállíthatatlanul terjedő focilázban szenved Borsod. A gyógyíthatatlan betegség kórtünete: álmatlanság, nyugtalanság, remegés, hiperaktivitás. Futballzaj, kommentáradat közösségi oldalakon. A diósgyőri fociőrület túlmutat a valóságon, mindenen. Piros-fehér a világ. Ugye te sem érted, hogy lehet ennyire szeretni egy csapatot, amelynek vitrinjében egyetlen bajnoki arany sem csillog? Mert valljuk be, könnyebb rajongani a klubjáért egy fradistának, aki számtalanszor fürödhetett a sikerben, vagy akár a szomszéd debreceninek, aki sorban zsebeli be a bajnoki címeket. Mi „csak" szeretünk. Ok és érdek nélkül. A Diósgyőrt. Önmagáért. Bizonytalan létezésünkben mindig ott lesz a tudat, hogy minden meccs ajándék.

Érints meg

Alapozok az ütközetre: a korábbi ünneplések képeit nézem. A hideg fémkerítés szálai között a játékosok felé nyújtott reménykedő kezeket: mind azt ordítják, érints meg! Csak egyetlen pacsit kérek! Bálint bá magához öleli azt a csuda góllövő diósgyőri gyereket. Szúrós borostáját Bacsa Patrik arcához nyomja, közben könnyezik az öreg. Most látszik csak igazán: az érintés a boldogság legfőbb forrása.

Ágyúnaszád

A sors úgy rendezte, hogy nem laza sétafikának ígérkezik a vasárnapi összecsapás. Ugyan mit tehetnénk, amikor úgy érezzük, nehéztüzérségi ágyúnaszáddal lőnek minket a labdarúgásunkért felelős szövetségből? A szorgos fegyelmi bizottság a szokásoktól eltérően a héten kétszer is összeült, hogy a kupadöntő előtt soron kívül ítéletet mondhasson a DVTK edzőjére egy három héttel korábbi nyilatkozata miatt. Érzékeny lelkek. Tomiszláv Szivicset nemcsak a kispadtól, az edzésektől is eltiltották. A fagyi azonban visszanyalt, az edző máris népi hőssé vált.

Földrengés

A DVTK méltányossági kérelmet nyújtott be a csapat lefejezését kimondó grémiumhoz. Mit tehetnénk? – kérdezgetik a szurkolók. Miskolcról nem szaladgálhatunk a hágai bíróságra. Nekünk csak a hangunk, a szívünk, a lelkesedésünk van. Emlékszel? Amikor bejutottunk a kupadöntőbe, megmozdult a föld Miskolcon.

A szivárvány

Közeleg a döntő. Az élet újra bizonyíthatja, hogy csak az láthatja a szivárványt, aki eltűri az esőt. Sok ezer diósgyőri szurkol majd a Puskásban. Három évtizednyi hiábavaló fohászkodás után talán újra elér az indulónk hangja az égig: „együtt vagyunk, győzni fogunk!"

- Fekete Zsuzsa -

Szerzőnk sportújságíró