"Megtanított másképpen látni…"

Miskolc - Miként emlékszik a fiatalon elhunyt dr. Kunt Ernőre két volt munkatársa?Kiállítás nyílt dr. Kunt Ernő – a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Tanszéke alapítójának – emlékére a Miskolci Galériában szerdán.

– Húsz év telt el a halála óta, de még mindig nagyon hiányzik. Nem csak nekem, másokban sem mosódott el az emléke, akik ismerték őt – kezdte egy személyes vallomással dr. Bán András művészettörténész, aki annak megalapítása óta az elmúlt tanév végéig tanított a tanszéken, sajnálatára csak egy évig közösen az alapítóval.

– Szakmailag olyan nagyszabású ember volt, aki képes volt elképesztően nagyokat álmodni. Az egyetem akkoriban is ugyanolyan volt, mint most, de az ő nagyszabású egyénisége szétfeszítette ezeket a kereteket. Ha ő tovább él, az egész magyarországi kulturális antropológia másképp alakul – adott hangot meggyőződésének az egyetemi docens.

– Ernő munkásságára jellemző, hogy legalább annyira tartotta magát művésznek, mint tudósnak. Nem nyugodott bele, hogy az emberi agynak csak az egyik féltekéje csinálja a tudományt.

Kíváncsiság, türelem

– Engem elsősorban másképp látni, valamint emberségre tanított meg – fogalmazza meg az Észak-Magyarország fotóriportere, Bujdos Tibor, akit még a tanszék alapításának első lépéseinél hívott munkatársának dr. Kunt Ernő.

– A múzeumból ismertük egymást, ő néprajzkutató muzeológus, én fotós tanuló voltam ott. Később, autószerelőként dolgoztam, amikor azzal keresett meg: laborálnám-e a képeit. Becsülettel elvégeztem a munkát. Amikor pedig – már mint a városi lap fotóriportét – felkért, segítenék-e neki az alapítandó tanszék leendő vizuális antropológus hallgatóinak a fotózási ismeretek elsajátításában, továbbá egy több ezer reprodukcióból álló diatár felépítésében, örömmel mondtam igent. A tanszék „kezdeménye” a 7-es kollégiumban volt, mindössze két kis szobából állt, az egyikben a titkárnő és én, a másikban ő munkálkodott. Nagyon korrekt, nagy tudású, több nyelvet beszélő, külföldi egyetemeken is tanító, elismert szakember volt. Engem megtanított más szemlélettel fotografálni, mint amit addig fotóriporterként műveltem. Megtanultam: ehhez a munkához elengedhetetlen az emberek iránti kíváncsiság, érzékenység és a kellő türelem. Ahhoz, hogy emberekről jó fotók szülessenek, észrevétlenné kell válnunk, ami véletlenül sem a lesből fotózást jelenti, hanem azt: annyi időt és figyelmet kell szentelnünk rájuk, hogy mintegy beolvadjunk a környezetükbe, ne befolyásolja őket, hogy ott vagyunk, kezünkben a kamerával… Szeretném megosztani még, ami számomra sokat jelentett: minden áldott nap úgy váltunk el, hogy megköszönte a munkámat.

ÉM-SzK

Névjegy

Dr. Kunt Ernő (Budapest, 1948 – Miskolc, 1994) magyar néprajzkutató, a kulturális antropológia egyik hazai mestere, fotóművész, egyetemi oktató. Kunt Ernő festőművész fia.

A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1973-ban diplomázott magyar nyelv és irodalom szakos tanárként és néprajz szakosként. Végzése után a miskolci Herman Ottó Múzeumban dolgozott. 1976-ban megkapott egy tíz hónapos finnországi ösztöndíjat, s az ott szerzett ismeretek, tapasztalatok meghatározták további szakmai érdeklődését.

1979-ben bölcsészdoktori címet szerzett, disszertációjában az Aggtelek környéki temetőkkel foglalkozott. 1985-ben kandidátus lett, disszertációjának címe: „Az utolsó átváltozás – A magyar parasztság halálképe.” Rengeteget utazott az országban, de a hazai területeken kívül bejárta a környező országok magyarlakta vidékeit is, kutatott, fényképezett. Kutatásairól könyvekben, szakcikkekben, konferenciákon számolt be. Tagja lett a Magyar Fotóművészek Szövetségének és a Művészeti Alapnak.

1990-től több egyetemen is oktatott, például az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán közreműködött a kulturális antropológiai képzés megszervezésében. 1992-ben került a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetébe, annak keretében létrehozta a Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszéket, amelyet haláláig vezetett.