A stroke ’n’ roll az nem egy tánc

Miskolc - „Az agyamban hiába hiszem azt, hogy de igen, mégsem. ”Péntek reggel, semmi extra. Anya, apa készül, a gyerekek egyik kanapéból a másik fotelba dőlnek. Fél 7 körül elmegyek én is egy laza, frissítő fürdőre…

Aztán a következő kép az, hogy nem tudom mozgatni a jobb kezemet, és béna a jobb lábam. Még nagyobb baj viszont, hogy ezt senkivel sem tudom közölni, ugyanis nem tudok beszélni. Az agyamban hiába hiszem azt, hogy de igen, mégsem. Iszonyatos küszködéssel a bal kezemmel kihúzom magam a kádból a törölközőszárítóba csimpaszkodva. A feleség kérdezi: hogy állsz? „Elég féloldalasan!” – ugrik be. De úgy sejtem, nem ilyen vicces a helyzet, a kisebbik fiam, Levente sír. Felnézek. A bátyja, Hunor tartja a fejemet nagy félelemmel a szemében, és persze Ági, az aggódó feleség kitudja hányadszor mondja: „úristen!”

Homály

Megáll az idő, pedig nem. Az biztos, hogy a hálószobában vagyok, mert látom a bicajomat az ágy végének támasztva, amit egyébként Ági ki sem állhat, de most ez sem érdekli. Mentősök sürögnek-forognak körülöttem. Kérdeznek, értem is, de nem tudom elmondani, amit szeretnék. Vannak tisztább és amolyan „felejtősebb” perceim. Szirénaszó, miközben úgy érzem, boldog vagyok. Hülye érzés: suhanunk és jó, de nem tudom miért.

A kórházban, a „műtőben” vagyok. Úgy emlékszem, le is vagyok szíjazva, többször is fel akarok ülni, megnyugtatnak. Lenézek a jobb lábamra, valami drót, majd annyi, hogy már kivagyok… tolva. Egy nővér összeszorított ököllel mutatja, hogy kitartás, majd egy ápoló szorítja meg a kezemet: királyság, minden rendben! – mondja. Mint egy csupasz csiga a fekvőbetegszállón, aki csak le van takarva, ránézek a jobb kezemre. A neonok lágy festésében adok egy jelet, és megpróbálom megmozdítani. Sikerül. Sikerül! Elsírom magam…

Az őrzőben

A Borsod megyei kórház ­Stroke részlegének őrzőjében vagyok. Az ápoló, Robi minden szavamat lesi. Igaz, ez így most kicsit morbid, mert nem tudok beszélni, csak „öööö”-zök. Még aznap este megpróbálok felhívni valakit, de képtelen vagyok elmondani, mi a helyzet. Jó, hagyjuk. Inkább írok: nem viccelek, három szó leírása 20 perc… Este apám áll felettem. A tenyerébe temeti az arcát, Ági a kezemet fogja. Bedugom a fülhallgatót. Másra nem emlékszem. Annyi bizonyos, hogy november 14-e, péntek van.

Másnap sok minden tisztább, ráadásul tudok beszélni. Az egyik orvos elmondja, hogy mi történt velem, és hogy milyen beavatkozást végeztek rajtam. „Óriási szerencséje volt, István!” – teszi hozzá. Sajnos a sportról le kell mondanom jó időre, és egyelőre azt sem tudom, hogy mikor dolgozhatok újra. „Ne foglalkozzon most ezzel, nincs itt az ideje!” – simogatja meg homlokomat kedvenc ápolóm. Iszonyatos fejfájásaim vannak, az öklömet harapom magzatpózban. Hétfőn átkerülök az őrzőből az osztályra. Nagyon durva sorsokat látok, ám kár alakoskodni. Ők, azaz mi magunk vagyunk felelősek érte. A mértéktelen cigizéssel, italozással, stresszel, idegbajjal, boldogtalansággal… Kétágyas szoba lesz a Hotel Stroke-ban az átmeneti szállás. Egy 80 éves úr személyében pedig új szobatársam is van: Gyuri bácsi ejtőernyőzött, hőlégballonozott korábban, a megyei repülőklubnál tevékenykedett évtizedekig. Közben jönnek a barátok, a kollégák! De jó! Koponya ct, kedves gyógytornász hölgy. Az ebédet is meg lehet szokni! – sóhajtottam Robi barátomnak.

Aztán felállhatok. Nehéz első lépések, de csodálatosak. Az újrakezdésé. Az agyamban a duzzanat lassan kezd felszívódni, nem szédülök, jó a szív ultrahangom, és a nyakam magasságában beépített érhálónál sem találnak semmit. „István! Az eredményeitől függően csütörtökön lehet, hogy hazaengedem!” – mondja a doktornő. Mint a kisgyermek, amikor várja a Jézuskát! Hát úgy!

Aztán csütörtökön nagyon gyorsan elkészülök. Igaz, néha le kell ülnöm, de egyedül öltözök. Elslattyogok oda, ahol kezdődött, a 4-es őrzőhöz. Tényleg ott kezdődött? Hazafelé, a Búza téren autósok szólalkoznak össze. Ökölrázás, leszorítósdi. Mosolyogva elfordulok és belenézek a Napba.

ÉM-JLI

Köszönet

Dr. Valikovics Attila, dr. Lázár István, dr. Kerékgyártó Mária. Köszönöm! Örökké hálás vagyok az osztály minden orvosának, ápolójának.

A stroke

Az akut agyi érkatasztrófa, a köznyelvben gutaütés, szélütés, az agy vérellátási zavara következtében létrejövő működészavar. A tünetegyüttes több okból is kialakulhat. Oka lehet agyi iszkémia (vérellátási elégtelenség, trombózis, arteriális embolizáció), vagy koponyaűri vérzés. Az egyébként eltérő okok közül az orvosi diagnózis vagy differenciáldiagnózis több vizsgálatot követően hivatott eldönteni a tünetegyüttes kialakulásának jellegét. Említik még – népiesen, a köznyelvben – agyszélhűdés, agyinfarktus, agyvérzés néven is. Az akut agyi érkatasztrófa vagy angol szóval stroke már az orvosi szaknyelv megnevezései.