„Az egészségügy számomra szép világ”

Miskolc - Mélypataki Balázs csak akkor költözik el Miskolcról, ha itt nem sikerül az álmát megvalósítania.

Olyan fiatal egészségügyi dolgozót szerettünk volna bemutatni, aki tudatosan választotta a szakmáját, s aki nem is kívánja elhagyni azt, sőt, a megyét, az országot sem. Feladtuk a leckét a megyei kórház sajtósának, de pár óra múlva jelentette: megvan az emberünk: Mélypataki Balázs, akit a traumatológiai osztályon találunk meg.

Nincs különbség

– Huszonkét éves vagyok, pontosabban huszonhárom leszek augusztusban. Az egészségügyi pálya, mint szakma, számomra szép világ, s aki ezt választja, annak alázattal kell tennie, amit kell. Az édesanyukám is egészségügyi dolgozó, ő a GYEK koraszülött osztályán ápoló, de nem gondolom, hogy ez határozta volna meg, hogy a továbbtanulásnál a Ferenczi Sándor Szakközépiskolát választottam, ahol sikeres felvételi után nagyon szép hat évet töltöttem el: négyet az érettségit, kettőt a mentőápolói végzettséget adó képzésben. Olyan tantárgyaim voltak, amelyek érdekeltek, mint például az anatómia. Nem merült fel bennem a kérdés, hogy szükségem lesz-e nekem erre az életben, mint teszem azt a Pitagorasz-tételnél matematikából... Minthogy az OMSZ-hoz nem vettek fel, OKJ-s ápolóként dolgozom a traumatológiai osztályon, másodállásban pedig a detoxikálón – sorolja Balázs, szinte egy szuszra. – Ezt a részét is nagyon élvezem az egészségügynek, sok új dolgot tanultam már, új tudásra tehetek szert, sok jó embereket ismerhettem meg.

Közbevetjük: azért a detox’ nem egy leányálom...

– Én a részeg emberekre is mint betegekre tekintek. S mint minden betegnél, náluk is ki kell tapasztalni, hogy kinél hol a határ, amin túl kellően határozottnak, erélyesnek kell lenni. Az élet kompromisszumokból áll, s ha sikerül ebben megegyeznünk, a részegek is együttműködőbbek. Ha ez sem válik be, hiszen a részegség sokakból túlzott agresszivitást vált ki, akkor is tudom, hogy a sürgősségi betegellátó osztályon, amelyhez szervezetileg a detoxikáló is tartozik, vannak biztonsági őrök, akiket segítségül hívhatunk. Egyébként nálam alapelv, hogy beteg és beteg között nem teszek különbséget. Még ha szimpatikusabb is egyikük-másikuk, nem szabad ezt éreztetnem, mert azzal esetleg másokat bántanék meg. Az osztályos munka önmagam számára egyféle szintfelmérés is: képes vagyok-e megfelelni a feladatnak – szögezi le.

Nem tett le a mentőzésről

Balázs augusztusban múlt két éve, hogy a traumatológián dolgozik – a mentőzés helyett.

– Nem bántam meg, hogy az ápolásnak ezt a vetületét is megismertem, jó érzés másokon segíteni. Különösen sok itt az idős ember, akik nagyon rászorulnak a segítségre. Gyakran gondolok arra: velem is megeshet, hogy hasonló sorsra jutok, s akkor nekem is jólesne, ha emberségesen bánnának velem. Igyekszem mindazt megadni nekik, amit a magam számára is remélnék. Többüket nehéz rávenni arra, hogy műtét után kezdjenek el mozogni, hajlamosak túlontúl elhagyni magukat, nem kevés empátiára van szükség az együttműködéshez... Én ide minden nap úgy jövök be, mintha hazajönnék, mondhatni családias a légkör: összetartó, alkalmazkodó és befogadó. Ha nem tudok valamit, kérdezhetek és válaszolnak. Ha valamit rosszul csinálok, megmondják, én pedig szívesen fogadom a kritikát is, mert tudom, hogy jó szándék vezérli, s legközelebb igyekszem jól csinálni.

Feltételezzük: talán már nem is vágyik annyira a mentőzésre.

– Nem tettem le arról, hogy mentőzzek. Annyira vonz a mentőzés, hogy amikor gyakorlaton voltam, akkor is 12 óráztam, sőt, haza sem akartam menni. Az én álmom az, hogy itt, Miskolcon mentőzzek, egyszer majd mentőtisztként. A jelentkezésem és az önéletrajzom beadtam, de a mentőkhöz itt nagyon nehéz bejutni: nagy a telítettség, s nekem összeköttetéseim sincsenek. Rajtam nem múlik, de ha itt nem megy, inkább Budapesten vagy a Dunántúlon próbálkozom, esetleg akkor másodállásban Ausztriába is átjárhatok a sürgősségire mentőzni. A másodállás lehetősége is fontos, mert a csekkeket is ki kell fizetni.

Önálló otthon, de hol?

Balázs jelenleg a nagymamájával él együtt, ám van egy komoly, kétéves kapcsolata. Három-négy éven belül egy kis kertes házban szeretne önálló otthont teremteni, méghozzá lakáskassza és magán takarékbetét révén hitel nélkül, falun. Hogy ez hol lesz, attól függ, hol sikerül megvalósítania az álmát.

ÉM-SzK