Dr. Lénárt Attila: "Szeretetet adni a rám bízottaknak"

Miskolc - Dr. Lénárt Attila: Mindenkiben van valamiféle tehetség. A tanár feladata a felismerése, kibontakoztatása.Dr. Lénárt Attilát bizonyára sokan ismerik. Középiskolai tanár, diákszínpad-rendező, fiatal tehetségek mentora, aki jövőre tervezi megjelentetni első verseskönyvét. Húsz éve mutatták be első nagy sikerű rendezését, a Nyomorultak című musicalt a Herman Ottó Gimnáziumban. Az évforduló kapcsán új feldolgozást mutat be a hermanos diákokkal. Ennek apropóján kérdeztem életeseményekről, hitvallásról, nevelésről, diákokról, beteljesült és beteljesülésre váró álmokról.

- Mi vezette önt a tanári pályára?

dr. Lénárt Attila: Apám tanár volt, nagyszülői ágon is vannak tanár felmenőim, ezért magától értetődő volt, hogy ezt a hivatást választottam. Nem szakmát, hivatást!

- Miben különböznek tapasztalatai az elvárásoktól, amikkel nekiindult ennek a feladatnak?

dr. Lénárt Attila: Előttem egy csodálatos példa állt. Az apámnál – aki tanári példaképem – jobb útmutatást senkitől nem kaphattam volna a pályát illetően. Hozzá szerettem volna hasonlítani… Ezért elvárások tekintetében a legmagasabbra tett mércét kellett elérnem. Néha talán sikerült is. Közben változott az idő, változtak a körülmények, a gyerekek, de én ugyanolyan lelkes vagyok, mint kezdetben. A tanítás az „életem”!

- Mi az a három dolog, helyszín, esemény, amit kiemelne gazdag pályájából?

dr. Lénárt Attila: Elsőként tanítás a középiskolákban: Miskolcon a Gépipari Szakközépiskolában, a Herman Ottó Gimnáziumban, Sárospatakon a Református Gimnáziumban. Innen az utam a Diósgyőri Gimnáziumba vezetett, ahol jelenleg is oktatok. A második: büszke vagyok a doktori fokozatokra, amelyeket Debrecenben, Moszkvában és Stockholmban szereztem meg. Végül, de nem utolsó sorban a diákszínházi munkámat említem, ami huszonkét éve tart megszakítás nélkül.

- Mi tartja frissen? Mi viszi előre az új kihívások felé?

dr. Lénárt Attila: Az, hogy a Jóisten megajándékozott a tanítás szenvedélyes szeretetével. Ez a szenvedély áthatja életem minden területét.

- Rengeteg tanítványa közül kik azok, akik különösen kiemelkedő sikereket értek el?

dr. Lénárt Attila: Nagyon sokan vannak. Közülük kiemelem Durbák Ildikót, aki harmincöt évesen jelentette meg első regényét, s azt írta, hogy az én magyaróráimon alakult ki benne az irodalom iránti érdeklődés és az írás felé fordulás inspirációja. Ádám Anetta, a Miskolci Egyetem docense is úgy nyilatkozott, hogy az óráimon lett az irodalom elkötelezettje. Jó néhányan lettek egyetemet végzett magyartanárok a tanítványaim közül. Színpadon is többen értek, érnek el sikereket, akiket én indítottam el, vagy hozzájárultam tehetségük kibontakoztatásához. A teljesség igénye nélkül: Kamarás Máté és Veréb Tamás színész-énekesek, Kiss Attila és Kumich Tamás énekesek, Mészáros Blanka, Kottányi Dániel, Sípos György színészek, valamint megemlítem Jordanov Ágnest, aki opera-énekesnő lett.

- Mi vonzotta a diákszínpadi munka felé?

dr. Lénárt Attila: Minden emberben van valamiféle tehetség. A tanár feladata ennek felismerése, kibontakoztatása. Persze ehhez rengeteg munkára, önzetlenségre, szeretetre van szükség. Elhivatottság és lelkesedés nélkül ez nem megy.

- Mit jelent önnek a Nyomorultak című musical?

dr. Lénárt Attila: Az első olyan nagy sikert, amire magam sem számítottam. Tehetséges gyerekek elindítását a hírnév felé. Szakmai ajándékot és boldog szárnyalást, a gyerekek sikereit látva.

- Az új változat ragaszkodik a régi értékekhez, vagy új fényben mutatja be a darabot?

dr. Lénárt Attila: Teljesen más lesz. Bár az alapkoncepció változatlan. Más, mert a mostani gyerekekből mintha hiányozna az a tűz, fanatizmus, ami a korábbiakban megvolt. Nem teszik bele azt az energiát, időt, amire szükség lenne. Kevés munkával akarnak nagy sikert. Persze vannak kivételek. Bár szerintem nem kell nosztalgiázni, hasonlítgatni, mindent a maga értékén kell kezelni.

- Meséljen készülő verseskötetéről!

dr. Lénárt Attila: Semmi különös. Évtizedek alatt összegyűlt élményeket, tapasztalatokat irkáltam le, több-kevesebb sikerrel. Ettől még nem vagyok költő, „poeta natus”. Ez csak kedvtelés, de ha néha egy-egy vers jobban sikerül, annak persze örülök.

- Milyen álmai várnak még beteljesülésre?

dr. Lénárt Attila: Nincsenek álmaim. Szeretnék gyermekeim, unokáim hasznára lenni, amíg lehet. Szeretnék tanítani, amíg bírom, és amíg lehet. Szeretnék egészséges maradni. Békességben élni, és szeretetet adni a rám bízottaknak. Nagyon sokat kaptam eddig életemben Istentől. Szeretnék ebből valamit visszaadni a körülöttem lévő embereknek. Vagy ezek mégis álmok?

- Moklovsky Réka -

Dr. Lénárt Attila

Sárospatakon érettségizett 1966-ban, majd Debrecenben kapott magyar–orosz szakos diplomát. 1972-től 1986-ig Miskolcon tanított a Gépipari Szakközépiskolában, közben, 1984-ben, orosz irodalomból doktorált. 1986-ban Moszkvába ment aspirantúrára, ’90-ben kandidátusi címet szerzett. A miskolci Herman Ottó Gimnáziumban tanított öt évig, visszatért az alma materbe. 1995-ben a Svéd Nemzetközi Akadémia tiszteletbeli doktorává fogadta. Jelenleg a Diósgyőri Gimnáziumban tanít.