Közös disznó, közös hurka, tepertő Litkán

Litka - Litkán mindenkinek jutott az önkormányzati disznóból.

– Milyen jó is volt az, amikor még szinte minden háznál tartottak disznót! És amikor szép kerekre meghízott a jószág, eljött a tél is, kezdődhetett a disznóvágás. Már a nagy nap előtt elkezdődtek az előkészületek. Gondoskodni kellett tüzelőről, a disznóvágáshoz szükséges eszközökről, perzselőről, hurkatöltőről, üstről, jókora edényekről. Aztán, amikor megvirradt, összegyűlt a család, a rokonság, mindenki kivette a részét a munkából. Indulásnak egy kis pálinka, reggelire sült vér, ebédre már kész volt a finom húsleves és a pecsenye.

Minden háznál

Kardos Endre, Litka polgármestere nosztalgiázik így, bár ő még most is vág minden évben disznót, de mint mondja, az már nem olyan. Akkor volt az igazi, amikor minden háznál megvolt ennek a hagyománya. Ma azonban a Litkán élő idős emberek (mert jórészt már csak ők élnek a kicsiny, abaúji faluban) nem tartanak disznót. A régi disznóvágások hangulata így lassan eltűnik a településről, és a disznóvágás tudománya is.

Ezt azonban Kardos Endre nem szerette volna, „mert mint fogalmazott, a 24. órában vagyunk, hogy megtanuljuk az idősektől a fortélyokat”, így gondolt egy nagyot. A közmunkaprogram segítségével önkormányzati disznót hizlaltak, majd tavaly megtartották az első önkormányzati disznóvágást. Idén pedig január elején a másodikat.

A disznó feldolgozását nagy részt a Litka Alapítvány tagjai végezték, és minden úgy történt, ahogy 20-30 évvel ezelőtt. Délután aztán összegyűlt az egész falu, és elfogyasztották a frissen vágott disznóból készült ebédet. A hurkát, kolbászt, zsírt, tepertőt és a húsokat pedig igazságosan szétosztották, ahogy a polgármester fogalmaz, „szociális alapon”. Ez pedig Litkán azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanannyi jár.

Az ebéd után nem szaladtak rögtön haza az emberek, beszélgettek még egy jó ideig, nótáztak is, úgyhogy majdnem minden olyan volt, mint a régi, falusi disznóvágások idején. Kardos Endre az önkormányzati éléskamrába invitál bennünket: jókora szalonnák, oldalasak, lábszárak lógnak a kampón. Litkán nem bánják a telet, éhezni valószínűleg nem fog senki.

Hurka, tepertő

Urbán Vilma, azaz Vilma néni sem, akihez hazafelé még beugrunk egy kis beszélgetésre. Nagyon hálás az önkormányzati disznóvágásért és a sok finomságért. – Nagy segítség ez nekünk, időseknek. Én már 13 éve nem öltem disznót. Pedig hogy szeretem a jó házi hurkát, kolbászt, tepertőt! És az a finom húsleves… – nevet Vilma néni, szinte érzi az ízét a szájában.

Elmeséli, annak idején, amikor még bírta, 3-4 disznót is felnevelt. Egyet levágtak októberben, a falu templomának búcsújára, egyet meg télen, amikor már leesett a hó. Kóstolót pedig 6-7 helyre is vittek. De a disznóvágás még vidámabb volt, amikor egészen fiatal volt. Felöltöztek maskarába ördögnek, krampusznak, és rendszeresen megjelentek a disznóvágásokon. Lopkodták a hurkát, a kolbászt. Nagy élmény volt – mesél Vilma néni, szemei csillognak, máris fiatalodott 30-40 évet. – Most meg már tyúkjaim sincsenek. Tavaly levágtam az utolsó hármat is. Hiába, már nem megy… – sóhajt.

Az önkormányzati disznóvágásról pedig annyit jegyez még meg, hogy jó lenne minden negyedévben.

Kardos Endre csak mosolyog, de azért elújságolja: jövőre is lesz disznóvágás, már megvan a kismalac.

ÉM-HE