Nézőpont: Grofó, ez a te világod

Addig meg nincs is nagy baj, amíg van kedvünk mulatni. Kiss László jegyzete.

Őszintén kíváncsi lennék, olvasóink közül hányan ismerik ezeket a sorokat:

„No roxa áj, Jolly a Király,

A zenészek neked húzzák,

Azt éneklik, hogy te vagy a király,

No roxa áj, Jolly itt a király.”

[poll id="860"]

Biztos sokan tudják betéve kis Grofó és Jolly produkcióját, ám ha elegánsabb a közeg, ahol ez szóba kerül, elhúzzák a szájukat. A „No roxa áj” című sláger, amiből fentebb idéztem (bár én jobban szeretem a „ha beleül az A8-asba” részt) most tart a Youtube-on a 14 milliomodik(!) megtekintés felé. Azt mindig is tudtuk, hogy a mulatós hatalmas táborra támaszkodik, hiszen amíg nem volt Youtube, addig is mázsaszám adták el kazettáikat. Pedig akkor már más szórakoztatózenéknek lefelé konyult az eladási görbéje erősen. Szereti a nép, szerette mindig is – de most valami változik.

Olvasni róla netszerte, hogy a középosztály befogadta a mulatós hazai legjobbjait. Grofót, Nótár Marit, Jollyt és még néhányukat. Akadtak úttörők, akik igaz, egy egészen más, sokkal igényesebb, fényévekkel kifinomultabb zenei szinten és színvonalon, de már előkészítettek valamit, például a Váradi Roma Café. Lehet bármit mondani, fanyalogni, a mai mulatós csúcsai elfoglalták a toplistákat, és ami a legnagyobb változás, ez már nem gáz sokaknak. Régen azért mulatós zenét akkor vettek elő értelmiségi bulikban, amikor már mindegy volt, mi szól, csak nyomulni lehessen rá.

Most nem akarok zenei fejtegetésekbe bocsátkozni, mert nem értek hozzá. Elemezni lehetne a hajdani nóta- és műdalvilág, a gagyi popzene, a cigányzene összefüggéseit és egymásra ható fejlődését egészen biztosan, ha valaki rászánna némi időt. Annyit azért mégis, egy kis világra való kitekintéssel, hogy úgy vélem, aligha képviselnek magasabb zenei vagy kulturális értéket a világpoplisták csúcsait ostromló rap- vagy popsztárok közül jó néhányan – talán még a szöveg sem ugorja meg a „No roxa áj” lécét. Csak hát azt nem értjük, nem a mi kultúránk, elbírálni is nehéz, hogy vajon mi is az valójában, elég, ha a ritmust hallgatjuk.

No de Grofóékat pontosan értjük. Vagyis nem biztos. Mert azt azért nem gondolhatják komolyan, amikor körbemutatnak a „No roxa áj” klipjében a monte-carlói yachtkikötőben, hogy „Grofó, ez a te világod”. Egy önparódiának is felfogható a klip, hihetetlen irónia és humor van benne, egy kedélyes görbetükör. Ami persze rettenetesen torzít, nem a valóság, de mint ahogy az Üvegtigris vagy Zimmer Feri is megmutatta, hogyan álmodunk mi itthon valami nagyon szépről, nagyon jóról, ez is azt teszi, legalább egy mulatós este erejéig. Aki azt énekli egy jó buliban mámorosan, hogy Jolly a király, magára gondol. Miért is ne lehetne? Legalább egy kicsit beülni az A8–asba, megkapni a legjobb csajokat, yachtra pattanni a pálmafák alatt. Nem tudom, komolyan gondolták-e az alkotók, vagy maguk is erősen röhögnek sok pontján – de az eredmény a tizennégymillió.

Bármit lehet ezzel tenni, csak szégyellni nem kell. Ha Amerikában nem restellik a vég nélkül nyekergő countryzene-giccseket – mindig is abból adtak el a legtöbbet – avagy nyugati szomszédainknál a jódlit, a hopszasszát és egyéb borzalmakat, akkor itt nekünk sincs semmi pironkodnivalónk. Addig meg nincs is nagy baj, amíg van kedvünk mulatni, ha már az se, az meg Grofóékon nem múlik.

- Kiss László -