Ő volt az "egy százalék arca"

Abaújvár - Ágnes nem akart munkanélküli lenni, ezért tartalommal töltötte meg az életét. Arcok a megyéből: Espánné Bene Ágnes szociális gondozó, ápolóAbaújvári asszony lett a Magyar Református Egyház egyik reklámarca 2014-ben. Az Espánné Bene Ágnes életútjáról, munkájáról szóló fotók szerepeltek ugyanis az egyház 1 százalékos felajánlásról szóló reklám­anyagában.

– Tősgyökeres abaújvári vagyok, itt voltam gyerek, itt nőttem fel – kezdi a bemutatkozást Ágnes. – Göncön jártam iskolába, és amikor eljött a nagy kérdés, hogy mi legyen belőlem, én csak egyet akartam: porcelánfestő lenni. A szüleim és az osztályfőnököm persze másként gondolták, ők azt akarták, hogy közgazdasági szakközépiskolába menjek. Én azonban nem tágítottam, és a felvételit direkt elrontottam, hogy ne vegyenek föl a szakközépbe. Így teljesült az álmom, porcelánfestőnek tanultam. Nagyon szerettem. Már gyerekkoromban is imádtam rajzolni, és sokszor kaptam magam azon, hogy egy képen a színeket számolgatom: hányféle árnyalatból áll össze egy-egy fotó vagy festmény?

Erre vágytam

– Amikor végeztem az iskolában, a Hollóházi Porcelángyárban kezdtem el a munkát. Boldog voltam, mindig erre a munkára vágytam, 17 évig dolgoztam ott. De sajnos csak egy pár évig festhettem, mert elkezdődtek a leépítések, és átkerültem a csészegyártó sorra. Ebben a munkában már nem volt semmilyen kreativitás, semmi szépség. 17 év után aztán engem is elbocsátottak – meséli Ágnes, majd nagyot sóhajtva folytatja – nem volt jó időszak. Bárhol jelentkeztem, mindenütt azt mondták, képezzem magam. Így elvégeztem Göncön a szociális gondozó és ápoló szakmát, de munkám még így sem volt. Egyszer az óvodás kislányom kijelentette: „ha nagy leszek, én is olyan munkanélküli akarok lenni, mint anya.”

Akkor azt mondtam, ez nem mehet így tovább. Beiratkoztam Pálházára esti gimnáziumba. Nem sokkal utána az Abaújvári Református Egyházközség elindította a házi segítségnyújtást, úgyhogy azóta az idős emberek ápolása, segítése a munkám.

Elégedett

Ágnestől megtudjuk, a település közösségi életében is aktívan részt vesz. Tagja a Palánta Bábmissziónak, az énekkarnak, és egy kicsit sikerült visszacsempésznie életébe a kreatív kézművességet is. A gyülekezeti otthonban szívesen gravíroz üvegtárgyakat, poharakat, vázákat, tükröket. Ennek egy részét a hívek megveszik, a bevétel pedig a gyülekezet életét segíti. És közben beiratkozott a Sárospataki Református Teológia közösségszervező szakára, ahol már sikeresen túl van 3 szemeszteren.

– Semmire sincs időm, de elégedett vagyok – mondja végül Ágnes.

ÉM-HE