Szacsvay László: Azt érzem, szeret a közönség, de lehet, ez csak délibáb…

Miskolc - Mancsról, Fülöpről, Dokiról kérdeztük és a fényvisszaverő felületről Szacsvay Lászlót. Interjú: Szacsvay László Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló színművésszel.Hétfőn délután három órára beszéltük meg, hogy felhívom telefonon. Többször próbálkoztam, nem vette fel. Az idő sürgetett, hiszen az interjút fix időpontra kellett megírnom. Majd pár órával később visszahívott, és elnézést kért, csak lepihent egy kicsit délután. A hangján hallom is, friss, vidám és mindenre van egy tréfás válasza. Ő Szacsvay László, Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló színművész, aki a január 29-én bemutatandó Mancs című filmben Dokit játssza.

Szacsvay László: Ja, tényleg, Doki…nem is emlékszem. Jó, hogy mondja (nevet). A filmet két évvel ezelőtt forgattuk, tulajdonképpen – mint a nevem is jelzi –, a mentőcsapat orvosát alakítom. Emlékszem, a forgatás alatt sokat kellett menetelnünk erdőben, mezőkön. Fárasztó volt, nem beszélve a nehéz mentőruháról, ami a 35 fokos hőségben igencsak megizzasztott minket. De míg melegben meleg volt, addig hidegben fáztunk benne. Előre féltem, amikor a promóciós fotózáshoz újra fel kellett vennem a mentőruhát… De ezt leszámítva nagyon jó hangulatú volt a forgatás, jó csapat jött össze.

- Hogyan jött a felkérés?

Szacsvay László: Telefonon…Komolyra fordítva, nem is tudom, kinek jutottam eszébe, hiszen azelőtt már régen forgattam filmet. Korábban, 20–40 évvel ezelőtt sok munkám volt, most kevés. De most biztos, másnak van sok.

- Évekkel ezelőtt azt nyilatkozta a filmezés kapcsán: minden felkérést el kell vállalni, nem utasíthat vissza szerepeket.

Szacsvay László: A világ folyamatosan változik, elmúlnak azok az idők, amikor keresik az embert, amikor vannak felkérések. Van, akinek ettől rossz kedve lesz, de én senkinek nem teszem meg ezt a szívességet. Nem panaszkodom, van munkám, dolgozom. Ha a filmesek nem kívánnak velem dolgozni, az legyen az ő bajuk.

- Olyannyira, hogy nem is tartja a filmezést a színész művészetének…

Szacsvay László: …sokkal inkább az operatőré, a rendezőé és a vágóé. A színész nem más, mint mozgó fényvisszaverő felület – viccelődtünk is annak idején ezzel.

- Azért több mint negyven filmben volt „fényvisszaverő felület”, ezekre gondolom ma is sokan emlékeznek?

Szacsvay László: Érdekes, a taxisok még a mai napig kikiabálnak az autóból, a Csapd le csacsi filmből idézve: „Menjünk, ne habozzunk!”…Azt érzem, szeret a közönség, de lehet, ez csak délibáb. Amikor szembejönnek az utcán, látom rajtuk, gondolkodnak, vagy nem, de van, aki még a nevemet is tudja. De a kutyámat, Bárót mindig felismerték, az Életképekben ugyanis együtt szerepeltünk. Sajnos ma már nincs velem.

- Van utódja?

Szacsvay László: Most Fülöp van, ő is vizsla. Ragaszkodom ehhez a fajtához. A Face­bookon egyszer kiírta valaki, hogy a vizslákat nevelni kell és akkor kétszer üdvözülünk. A válaszom az volt: nem nevelni kell, hanem feltétel nélkül szeretni, akkor naponta üdvözülünk… Nekem egy a fontos, póráz nélkül tudjam sétáltatni, ne szaladjon le a járdáról. Ez sem az én kényelmem miatt, hanem az ő érdekében, nehogy elüsse egy autó.

- És Fülöpnek már megy?

Szacsvay László: Most már igen, meg is kapta a babos kendőt. Ezt akkor adom a kutyáimnak, amikor már szót fogadnak.

- Nem akarok ünneprontó lenni így a film bemutatója előtt, de azt tudnia kell, Miskolcon tüntettek a film ellen. Mancsra büszkék a miskolciak, szobra is van, és a mentőcsoport úgy érzi, a legendás Mancs történetét meghamisították.

Szacsvay László: Ismerem Mancs történetét, hiszen világhírű mentőkutya volt. Több száz ember életét mentette meg, az ő története ihlette meg a rendezőt. A mentőcsoport és a filmkészítők közötti konfliktusban nem szeretnék állást foglalni, senkit nem szeretnék megbántani, de azt gondolom, örülni kellene, hogy emléket állítanak ennek a fantasztikus kutyának. Persze egy film soha nem adja vissza a valós történetet, egy könyv esetében sem, sokkal inkább csak valaminek az esszenciáját kapjuk.

- Néhány évvel ezelőtt prosz­tatarákot diagnosztizáltak önnél, amiből sikerült meggyógyulnia. Ezek után elvállalta, hogy a Magyar Urológiai Társaság reklámarca legyen. Miért?

Szacsvay László: Azt gondoltam, ha már túléltem ezt a betegséget, akkor annyival tartozom, hogy felhívom férfi társaim figyelmét a prevencióra. Valóban sok rendezvényen, kampányban részt vettem. Nyíltan beszéltem erről, tudva, hogy a férfiaknak ez kínos téma. De mi titkolni való van ezen a szörnyű betegségen? Nekem szerencsém volt, túléltem. És arra biztatom a hölgyeket, hogy a férjüket, barátjukat, zavarják el urológiai vizsgálatra. Azért a hölgyeket kérem, mert ők mindenre rá tudják venni a férfiakat. Mi férfiak viszont prűdek vagyunk, félénkebbek, de mondhatnám azt is, gyávábbak.

- N. Szántó Rita -

Névjegy: Szacsvay László

1947. október 27-én született Budapesten.

1966-ban a zuglói I. István Gimnáziumban érettségizett. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1971-ben végzett. 1971-től a budapesti Nemzeti Színházban, 1982-től a budapesti Katona József Színházban játszott. Gyakori vendég a tévében és a rádióban. Nagy sikert aratott a Budapesti Orfeum című zenés összeállításban előadott kupléival és sanzonjaival, amelyek lemezen is megjelentek.