Bihall Tamás: "Sorsdöntő három-négy év előtt állunk"

Miskolc - Elsősorban nem hegesztő hiányzik az iparból megyénkben, hanem a jó hegesztő... Interjú: Bihall Tamással, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével.Letette a válság hátizsákját 2014-ben a magyar gazdaság, s ezzel párhuzamosan megyénk leszakadása is megállt, mi több a felzárkózás pozíciójába került. Hosszú évek óta először nőtt a beruházási állomány, javultak a foglalkoztatási mutatók, megélénkült a vállalatok piaci aktivitása, és kedvezőbbek a várakozások is – foglalható össze tömören Bihall Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamra (BOKIK) elnökének értékelése a tavalyi évről. Milyen várakozásokkal tekinthetünk az idei év elé? Többek között erről kérdeztük Bihall Tamást.

Bihall Tamás: Borsod-Abaúj-Zemplén elsősorban ipari megye a tradícióját és a munkakultúrát tekintve, ami jól illeszkedik a kormány azon gazdaságpolitikai célkitűzéseihez, hogy Magyarország termelési központ legyen. A kamara korábban sem értett egyet azzal, hogy a megyeszékhely kereskedelmi-pénzügyi központ legyen, nekünk az ipari kultúrában kell keresni a hagyományainkat, és örvendetes, hogy 2014-ben az idetelepült nagybefektetők (például a Takata) alapvetően a termelés pozícióját erősítik, jellemzően a járműiparhoz kötődően, de ez nagyon széles terület, hiszen az anyagöntészeti terület és az ehhez kapcsolódó logisztikai és egyéb kiszolgáló iparágak is fejlesztéseket hajtottak végre. Emellett a vegyipar is őrzi a pozícióját, aminek köszönhetően azt gondolom, hogy 2015-ben is folytatódni fog a megye ipari növekedése.

- Hosszú évekig, évtizedekig a kohászat fellegvára volt a megye. Ez azonban mára szinte teljesen eltűnt, ugyanakkor az autóipar hatalmas léptékkel fejlődik. Kérdés, tudjuk-e tartani a tempót például szakemberképzésben, infrastruktúrában, alvállalkozókban?

Bihall Tamás: Miskolc és a megye már sosem lesz kohászati fellegvár, bár örülnék annak, hogyha a miniacélmű-koncepció megvalósulna, ezzel több száz embernek adhatna munkát. Ugyanakkor a fémipar, öntészet – főleg a járműipari kapcsolódása miatt – fontos terület lesz. A gépipar a megye egyik kiemelkedő ágazata, és ezen belül is a járműipar jelentheti a kitörési pontot.

- Autóipar: tudjuk tartani a lépést? Vagy gátja lehet egy autógyár idetelepülésének az, hogy lesz-e elég megfelelő tudással rendelkező szakember – akár a sori munkásokra, akár a mérnökökre, logisztikai és egyéb szakemberekre gondolunk?

Bihall Tamás: Mindig is különleges megye voltunk a tekintetben is, hogy egyszerre van jelen egy országos átlagot meghaladó munkanélküliség és egy viszonylag erőteljes munkaerőhiány, ami a szakképzett munkaerőre, főleg a szakmunkásokra, technikusokra, mérnökökre vonatkozik. Ez utóbbit illetően hasonló a helyzet Győrben, ahol szintén ezzel a problémával küzdenek, de mondhatnám az egész országot. A megyében van munkaerő-tartalék, de ezt képzéssel kell megtámogatni ahhoz, hogy ne legyen valóban gátja egy további ipari fejlődésnek.

- Győrnek azonban megvan az az előnye, hogy magasabbak a fizetések, emiatt könnyebben elszipkázzák innen a szakembereket...

Bihall Tamás: Nemcsak Győr, egész Európa konkurencia e tekintetben, de azt látom, ha az emberek egy relatíve elfogadható jövedelemhez jutnak, akkor nem szívesen hagyják el a családjukkal együtt az otthonukat. Úgy látom, aki mozdul, nagyon meggondolja, és ha lehetőséget kap Miskolcon és a megyében, esetleg támogatást is kap, akkor minimum elgondolkodik a maradáson. Bízom benne, hogy egy jól képzett szakembernek nem kell a jövőben elköltöznie ahhoz, hogy megtalálja a boldogulását.

- Szakképzés – ez a terület, ahol a kamarának nagyon fontos szerepe van és lesz a következő időszakban. Mik a legfontosabb feladatok ezen a téren?

Bihall Tamás: A duális képzés bevezetésével a kamara teljes mértékben felel a gyakorlati képzésért. A kamara azt vállalta, hogy a tanulószerződéses létszámot jelentősen, 20 ezer fővel növeli (50 ezerről 70 ezerre), és megduplázza a gyakorlati képzéssel foglalkozó vállalkozások számát 9 ezerről 20 ezerre. Megyénkben kiemelkedően magas a tanulói létszám, és továbbra is nagy az érdeklődés a duális képzés iránt, de a szakemberek oktatását mindig minőségi értelemben kell jellemeznünk. Mert elsősorban nem hegesztő hiányzik az iparból, hanem a jó hegesztő. Tehát minőségi szakemberek hiányáról beszélünk, ezt kell a képzés keretében orvosolni többek között azzal, hogy a munkahelyi képzés megfelelő színvonalú legyen. Itt nem a régi értelemben vett inasképzésről van szó, ahol parizerért küldik a tanulót, vagy a gyárudvart kell sepernie. Ez egy nagyon összetett feladat a tananyagtól a vizsgáztatáson át az ellenőrzés hatósági típusú funkcióin keresztül. Ráadásul 2015-ben egy új jogi elemmel is bővült, ez a kamara garanciavállalás intézménye, ami azt jelenti, hogy a diákok gyakorlati képzésbe történő kivitelét a kamarának kell végeznie, és iskolai tanműhelyben a tizedik évfolyamtól csak az maradhat, akinek nem tudunk gyakorlati képzőhelyet biztosítani.

- Sokat beszéltünk arról, hogy miközben egyes területeken szakemberhiány van, Dunát lehet rekeszteni például a fodrászokkal, kozmetikusokkal vagy irodai ügyintézőkkel. A kamara igyekszik a különböző támogatásokkal ellensúlyozni az úgynevezett divatszakmák népszerűségét, és a jó irányba terelni a pályaválasztás előtt álló diákokat és a szülőket. Milyen sikerrel?

Bihall Tamás: Ez nem megy egyik napról a másikra, de egyre többen jelentkeznek az úgynevezett ipari hiányszakmákra, ami annak is köszönhető, hogy az állam ösztöndíjat ad erre, egy-egy tanuló akár havi 50 ezer forint juttatásban is részesülhet, s ez óriási vonzerő. Az említett fodrász-kozmetikus szakma azért is érzékeny terület, mert tipikus lányos szakmák, és a kislányokat elég nehéz ipari területeken alkalmazni, bár Európában vannak erre programok, hiszen annyira automatizált most már sok szakma, hogy nyugodtan végezhetik ők is. De kétségtelen, hogy ez probléma, amire oda kell figyelni, hogy a lányok pályaválasztása is reális legyen.

- Az ösztöndíjakon kívül mivel tudják befolyásolni a szülők és a gyerekek döntését?

Bihall Tamás: Pályaorientációs programot indítottunk, szülői órákat tartunk, amelynek keretében igyekszünk megmutatni a családoknak a gyerek által választott szakmának az előnyeit, esetleg a konkrét munkahelyet, a tevékenységet is, és az elérhető jövedelmekről is beszélünk. Úgy látom, ez hatásos, de lassú pálya, hiszen a köztudatban nagyon erősen benne van a diploma és az irodai munka fontosságába vetett hit.

- Látható, hogy sok szakmában legalább olyan, vagy jobb fizetéseket lehet elérni, mint a diplomás munkahelyeken...

Bihall Tamás: Ez egyértelműen így van, a hiányszakmákban egy jó szakmunkás ma már magasabb jövedelemre számíthat, mint a gazdaság számára „kevésbé értékes” diplomával rendelkezők.

- A szakképzés sínen van, mi a helyzet a felsőoktatással? E terület is reformra szorul...

Bihall Tamás: A magyar gazdaságnak és a tudáscentrumoknak jól képzett diplomásokra, mindenekelőtt mérnökökre van szüksége. Ezért nagy örömünk, hogy az új felsőoktatási stratégia alapvetően a kamara rendező elvei szerint is készült, benne a duális képzés igényével, ami a szakiskolai képzéshez hasonlóan azt fogalmazza meg, hogy a hallgatók a tanulmányaik jelentős részét gyakorlatban szerezzék meg és tanulják. Ez óriási előnyökkel jár, mert a szakmát sokkal pontosabban és alaposabban ismeri meg a hallgató, nem beszélve arról, hogy a diploma megszerzését követően biztos munkahelyre számíthat. Örömmel mondhatom, hogy az elvek mellett a konkrét lépések is láthatók: csütörtökön jelentették be például, hogy a Miskolci Egyetem Anyagtudományi Karán az öntészeti tanszéken 59 hallgató kezdi meg tanulmányait szeptember elsejétől duális képzés keretében. Ebben tíznél is több vállalati partner vesz részt, megyénkben a Certát és a Prec-Castot kell kiemelni. És sok autóipari cég, például a Bosch gondolkodik mérnökök duális képzésében, de a közgazdászképzésben és az idegenforgalomban is erős törekvések vannak. Sőt, még a bölcsészképzés területéről is van érdeklődés. A Miskolci Egyetemen már működő Bosch Lean Akadémia pedig kiváló példát mutat mindehhez. Szerintem túljelentkezéssel kell majd számolni.

- Az elmúlt években számtalan stratégia készült Miskolc, a megye és a régió fejlesztésére, de nagy előrelépés nem történt. Várható, hogy végre beérik ennek a munkának a gyümölcse?

Bihall Tamás: Azt gondolom, és azt tapasztalom a világban, hogy az a térség működik sikeresen, ahol a helyi önkormányzat, a helyi politika szorosan együttműködik a helyi gazdaság, a kamara képviselőivel, és ebbe bevonják és használják a tudományos hátteret, legyen az oktatás vagy kutatás. Ha megnézzük az országos GDP-táblát, még mindig a 17. helyen állunk, holott a megyének az első harmadban van a helye ipari-termelési kultúrája és értékei alapján. Az együttműködéseinkből úgy látom, hogy elindulhat az építő-építkező jellegű munka mind a megyével, mind Miskolccal, és a járásokkal egyaránt.

- Vagyis elkezdődhet az aprópénzre váltása a stratégiai elképzeléseknek?

Bihall Tamás: Igen, amit felerősít az a tény, hogy most vagyunk annak a folyamatnak a közepén/végén, hogy a programokhoz hozzá lehet rendelni a forrásokat is, hiszen a megye és a város is tízmilliárdokért valósíthat meg fejlesztéseket, és ezek csak a hazai pénzek, amit kiegészítenek az európai uniós programok. Ez olyan mennyiségű forrás, ami Magyarországon még soha nem volt, és azt gondolom, hogy nem is lesz. Sorsdöntő 3–4 év áll előttünk, amikor a programokat – megfelelő szervezeti, együttműködési keretben – sikerre lehet vinni, és ebből munkahelyek, új termékek, új piacok születnek, és új jövedelmek, amik emelik majd a megye népességmegtartó erejét, és minden tekintetben javítják az itt élők életkörülményeit.

- Ebben kulcskérdés lehet a mikro-, kis- és középvállalkozások támogatása, hiszen jól ismert, hogy a megye jelentős foglalkoztatói a kisvállalkozások, ám az elmúlt években nekik volt a legkevesebb lehetőségük arra, hogy igénybe vegyék a pályázati forrásokat az önerő hiánya miatt, vagy mert olyan elvárásokat támasztottak a pályázati kiírásokban, amiket ez a kör nem tudott teljesíteni.

Bihall Tamás: A kormány gazdaságpolitikája is a magyar tulajdonú kkv-szektor támogatására irányul, legyen ez adópolitika vagy az adminisztrációs terhek csökkentése, és a kamarának is az a feladata, hogy a megyei kkv-knak segítsünk a kereskedelemfejlesztésben, az új piacok felkutatásában. Ha sikerülne évente 40–50 céget „felemelni” az innováció, a piacképes termékek fejlesztése területén, akkor egy olyan növekedési sebességet tudnánk generálni, ami a beszállítói láncokon, klaszteres együttműködéseken keresztül kisvállalkozások ezreit tudná még helyzetbe hozni.

- És végre nem a közfoglalkoztatási programok adnák a foglalkoztatás bővülését, hanem valós munkahelyeken helyezkedhetnének el az állást keresők...

Bihall Tamás: Ez óriási kihívás a megyében, hiszen nagyon sok a szociálisan leszakadt család, és a képzetlenek, köztük az írástudatlanok aránya, akiket a 21. század munkafolyamataiba már alig lehet beilleszteni. Nyilván az a legegészségesebb, ha a különböző képzéseket és átképzéseket követően a versenyszférában sikerül munkát találni számukra, és erre lassú, de határozott lépések történnek. Mellesleg a szakképzés átalakítása is ebbe az irányba visz, mert ha az általános iskolából egy gyereket be tudunk vinni egy olyan képzőbe, ahol mondjuk kőműves lesz és megfelelő szakmai gyakorlatot szerez, akkor igen nagy esélye van, hogy a munkaerőpiacon, akár egy kisvállalkozónál is munkát talál.

- Távoli összefüggésnek tűnhet, de azt gondolom, ezzel párhuzamosan javulna a közbiztonság is, hiszen minél több ember dolgozik, annál kisebb lesz a megélhetési bűnözés...

Bihall Tamás: Abszolút egyetértek. Egy korábbi felmérésünkben a közbiztonság kérdése igen előkelő helyet foglalt el a vállalatok versenyképességének tekintetében. Főleg egy vidéki telephelyen, ha a vállalkozást hetente, havonta lopás-rongálás és egyéb káresemények érik, és biztonsági őrökkel, magas falakkal kell védeniük mindent, az súlyos pénzeket emészt fel. Ez esetben nem lesz forrás a fejlesztésekre, az új innovációk kivitelezésére, így az új munkatársak megfizetésére, de akár még a meglévő dolgozók megtartására sem. Elemi érdekünk, hogy ne így legyen!

- Uri Mariann -