Miskolci körséta - Lilla „üresen” rendben van…

Miskolc - Körbejárjuk a turistaszezon előtt a miskolci nevezetességeket, látványosságokat. Hogy miért? Azért, hogy kiderüljön: turistacsalogatóak, vagy éppen jobb, ha letagadjuk. A Deszkatemplom és a Kisavas után, sokak kedvence, Lillafüred következett. Tapasztalatunk: jöhetnek a turisták!

A Deszkatemplom és a Kisavas után (az ott tapasztaltakról a előző cikkünkben olvashattak) elhagyjuk a várost: irány a Bükk, de legalábbis Lillafüred, Miskolc egyik legnépszerűbb turisták által látogatott helyszíne. Persze nem ezen az elkeserítően szürke szerdán. Az autót Felsőhámorban a Losonczy utca végén hagyom, ahonnan kényelmesen bevehető egész Lillafüred. Néhány tíz méter után felérek a 2013 októberében sok 100 millió forintból felújított függőkert kapujához. A szomorú, tél végi időben is jó körbetekinteni, felpillantani a Szeleta-tetőre. Jobbra nézve az egykori Vadászkürt étterem. Pontosabban, ami maradt belőle… A falai között szemét, építési törmelék. Gondolom, magántulajdon, a városnak pedig meg van kötve a keze, nem ragozom. A vízesésnél egy idős házaspár.

Fel sem tűnt

– Nekem fel sem tűnt ebben a sok szépségben – lepődik meg a Vadászkürtöt firtató kérdésemen a szegedi Haraszti Józsefné. – Nincs ugyan szép idő, de jó itt sétálni. Voltunk a tó körül is, nagyon szép ahogy be van fagyva és a levegő is kitűnő. Mondom is a férjemnek, hogy nyár elején visszajövünk. Meg vagyok elégedve a hely tisztaságával is.

Tényleg seperve van, sehol egy csikk, egy papír, de ugye hol van még a turistaszezon. Közben azzal is szembesülök, hogy tavaly novembertől napi egy alkalommal nyit ki csak az Anna-barlang, de be is lehet jelentkezni. Irány a Palota! A kamerák a helyén a függőkertben, működik a wifi. Feljebb is oké: a szobrok és a falak nincsenek összefirkálva, tönkretéve. Büszkén ki is húzom magam, aztán a kapucnit felhúzva bólintok egy futónak.

Séta a függőkertben Fotó: JLI

A Mad Max díszlete

Elgyalogolva a szálló mellett, a patak mentén máris a kisvonatmegállóban vagyok. A most csendes parkban még nyújtózkodik néhány hókupac. A padok, a szemetesedények hibátlanul várják használóikat, akik majd minden bizonnyal az első napsugarakkal fognak megérkezni. Egy „terasszal” feljebb a büfésor úgy fest, mint valami Mad Max film díszlete. Minden a helyén a totál üres „színpadon”. Lángosból 250 lenne a sima, 350 a sajtos-tejfölös, de ugye az egy szem krónikásra nem lehet vállalkozást építeni. Felnézek még a parkolóig, majd a Szent István-barlangnál visszafordulok. Makulátlan minden, csak egy kis téli szóróanyag „figyel” az aszfaltos placc egyik sarkában. Kis idő múlva már a palota előtti kanyarban járok, a túloldali szalagkorlátnál egy pár szelfizik.

Túránk holnap a tervek szerint a Diósgyőri vár, Miskolctapolca tengelyen folytatódik.

ÉM-JLI

Felkeressük, mert...

Miskolc nem Róma, de még csak nem is Eger, ahol „egy helyen” lelhető fel a város múltja. Azaz leegyszerűsítve van néhány jól behatárolható négyzetkilométer, ahol mindennek ragyognia kell(ene). Miskolcon távol esnek egymástól ezek a (remélhetőleg) turistacsalogató helyek, így nagyobb odafigyelést igényel(ne) rendbetartásuk a hatóságoktól. Ezeket a helyeket (Kisavas, Deszkatemető, Lillafüred, Diósgyőr, stb…) keressük, kerestük fel.

Miskolci körséta - Háztartási hulladék a temetőben

Miskolc - Körbejárjuk a turistaszezon előtt a miskolci nevezetességeket, látványosságokat. Hogy miért? Azért, hogy kiderüljön: turistacsalogatóak, vagy éppen jobb, ha letagadjuk?  tovább »