Nézőpont: Zsír

Dönthetnek-e "kicsi, csatlós országok" a saját sorsukról? Ölünkbe hullott a szabadság? Kik a rendszerváltás hősei? Bujdos Attila jegyzete.Ölünkbe hullott a rendszerváltás, az átmenetet a nagyhatalmak zsírozták le. „Kicsi, csatlós országokban ilyesmiről soha nem döntenek”. A kelet-európai rendszerváltoztatás történetét feldolgozó interjúsorozatban mondja ezeket is Spiró György magyar író. És ezek a mondatok (is) ingerlik heves indulatokra a közíró Tamás Gáspár Miklóst, hogy megint egyszer leckét kapjunk: a túlfűtöttség milyen régióiban kellene eldőlnie, hogy mi az igazság.

Vagy legalább, hogy kinek van igaza.

Biztosan létezne pedig persze megfelelőbb reakció is a témát az értelmiségi belháborúk ketrecében tartó ledorongolásnál. A jelek szerint kellene is, hogy legyen. Spiró György nem egyszerűen véleményt mond: a meggyőződését hangoztatja. Rajta kívül sokan osztják még: azért lehettünk szabadok, mert megengedték nekünk. És ez arról is árulkodó, hogy egyébként legalábbis hézagos a tudásunk a magyar történelem fontos pillanatáról.

Ez a vélelmek szintje. Lehet így is élni, a tények felőli takarásban. Már miért is ne lehetne, az ember amúgy sem képes az élete minden pillanatával elszámolni abból a szempontból, hogy ami történt vele, miért éppen úgy történt, mekkora szerepe volt benne a saját döntésének, vagy ahogyan mondani szokás, a sors akaratának, esetleg a véletlenek.

Kérdés, az emberek közössége, egy nemzet például tartozik-e az elszámolással, legalább a sorsfordító időkért. Van-e, lehet-e felelősségük a szereplőknek, a szemtanúknak?

Ez egyébként is válaszra vár az olyan korban, amikor politikai szerepektől és nézetektől függetlenül a rendszerváltoztatás elutasításában bírna megmutatkozni az egyetértés, és amikor kénytelenek vagyunk komolyan elhinni, hogy a miniszterelnök nemcsak az aktuális kormányzati döntések igazolásaként beszél a rendszerváltás ősbűnéről, hanem azért is, mert valóban eredendő rosszként gondol arra, amiről beszél, volt bár köze hozzá, vagy sem.

Érdekes amúgy, a hősöket mennyire nélkülöző történelmi pillanatnak látszik ez ma. A tett jelentőségét mennyire leértékelő az emlékezet, elég hozzá huszonöt év, és már magától értetődően sokkal hamarabb nevezhetők a rendszerváltás arcának a leváltott rendszer állampárti kormányfői, mint azok, akik tiszta hittel akarták és szolgálták a szabadság választását. Elég hozzá huszonöt év, hogy a róla való szócsata minősége miatt legyen érdekes a rendszerváltás, és nem azért, mert új kort nyitva: megtörtént. Hogy hogyan történt, az éppen most szót sem érdemel.

- Bujdos Attila -