Amíg a bor csak szőlőből készül

Miskolc - A magyar borászat legradikálisabb szereplőjének tartják, számára a kézműves bor a bor.Kovács Antal az egyik legismertebb magyar sommelier, aki péntek este a City Hotel Drót Bisztrójában tartott exclusive borvacsorát. A program egy sorozat része, hiszen az étterem a későbbiekben is hasonló rendezvényekkel várja a borok kedvelőit.

Kovács Antal, a tévéből is jól ismert sommelier pályáját a rendszerváltás idején, 1989-ben kezdte. Végigjárta a vendéglátás szamárlétráját, és közben mindent megtanult a borról, amit csak lehetett.

„A Légrádi tesvérek éttermében dolgoztam pincérként, ahol azt plántálták belénk, hogy tanuljunk, képezzük magunkat. De belső motiváció is kellett hozzá, engem például nagyon zavart, már a 90-es évek elején is, hogy pincérként nem tudok egy ételhez bort ajánlani a vendégnek” – mesélte Kovács Antal. Éppen ezért, amikor 1992-ben megtudta, hogy sommelier-képzés indul, jelentkezett rá. „Nem tudtam, hogy mire számítsak, de az első előadás és maga az előadó is megfogott. A kurzust elvégeztem, majd azon igyekeztem, hogy eljussak borkóstolókra. A 90-es évek elején ez nem volt egyszerű, hiszen nem így működött, mint manapság. A lehetőségekre vadászni kellett” – sorolta.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy Kovács Antal szerint mennyit fejlődött az elmúlt évtizedekben a magyar borkultúra. „Sokat, de valljuk be, volt is honnan fejlődnie. A borászok közül az első fecskék mára nagy nevek lettek, de jellemzően piacos borokat gyártanak. Ezek jó minőségűek, de oda kell figyelniük a fogyasztói igényekre is. E mellett azonban van egy régi új módszer, amivel a kézműves borok készülnek. A II. világháború előttig így dolgoztak a borászok: a bor valóban bor volt, adalékanyag nélkül” – mondta.

Egyetlen alapanyag

A sommelier beszélt arról is, hogy a forgalomba kerülő borok technológiai borok, legális adalékanyagokat tartalmaznak, például ízfokozókat. A kézműves borok ezzel szemben egyetlen alapanyagból, szőlőből készülnek. „Én ez utóbbit tudom borként elfogadni” – fogalmazott. Kovács Antal ezeket a borokat gyűjti össze, gondozza, forgalmazza és bemutatóin csak ezekkel találkozhatnak a vendégek.

Ráadásul a kézműves borok – a kézműves sörökkel ellentétben – nem is drágábbak, annyiért adják azokat, amennyit érnek – hangsúlyozta. A sommelier egy érdekes hasonlattal érzékeltette a technológiai és a kézműves borok közti különbséget: „Az előbbit digitális bornak is hívom, így a digitális adáshoz hasonlítanám, ahol a paradicsom pirosabb, mint a valóságban”.

– Hogyan látja a Tokaji borok perspektíváit itthon és külföldön? „A világ egyik legnagyobb tehetségű borvidéke a tokaji, világszínvonalú produktumot állítanak elő, de itthon nincs erre fizetőképes kereslet. Van igény az ott előállított italokra, de nem azon az áron – még ha reális is –, amennyiért egyébként kínálják azokat. Külföldön pedig – a rendszerváltás előtti időszaknak köszönhetően – elfelejtették a Tokajit. Persze hallottak róla, főleg az édes borokról, de nem ismerik. Ez ellen lehetne tenni: marketinggel, marketinggel, marketinggel. Itt van példaként Ausztrália, ahol száz évvel ezelőtt néhány szőlőtőke volt csupán, ma pedig a világ legnagyobb borexportőre, megelőzve Franciaországot is. De az állam mögé állt, erőteljes marketinggel elérték ezt az eredményt. Ez itthon egyelőre lehetetlen küldetés” – magyarázta.

ÉM-NSZR