Interjú: Vujity Tvrtko

Miskolc - Szabi (Szinva Rádió) beszélgető partnere csütörtök délután a népszerű tévés és újságíró Vujity Tvrtko volt, aki többek között mesélt miskolci élményeiről is a hallgatóknak.

Szabi: Tudni lehet, hogy laktál Miskolcon, hiszen feleséged Zsolnay Gyöngyi egykor a DKSK kosárlabdázója volt. Milyen emlékeid vannak a várossal kapcsolatban?

Vujity Tvrtko: Mondhatni a klasszikusan "focista feleség" szerepét töltöttem be, hiszen Gyöngyi Diósgyőrben kosarazott, én pedig vigyáztam a gyermekeinkre. Ő edzésre és meccsekre járt, én pedig Görömbölyön voltam, ahol remek hónapokat töltöttünk el. Fantasztikus hangulatú mérkőzések voltak, ahol mindig a Pécsnek szurkoltam és a Diósgyőr valószínűleg mindig ellenem, de ez így van rendjén a szurkolóknak. Sohasem felejtem el azt a mérkőzést, azt a katartikus élményt, amikor teltház előtt a Pécs vendégeskedett Miskolcon úgy, hogy Gyöngyi Diósgyőrben játszott..., de bevallom őszintén, akármennyire is furcsa, soha az életemben nem tudok a Pécs ellen szurkolni, ezért én Pécs sállal, Pécs mezben kijöttem drukkolni a csapatomnak több ezer ember elé, viszont a fiam diósgyőri mezben és sálban az ölemben anyának szorított.:) Hiszem azt, hogy mindenkinek a sajátját kell szeretnie, lenyűgöző az a látvány, az a lokálpatriotizmus ami a diósgyőrieket jellemzi és ez az értelme az egésznek.

Szabi: Hogyan indult az újságírói pályafutásod?

Vujity Tvrtko: Négy nappal az érettségi után jelentkeztem tolmácsnak a Magyar Televízióhoz. Lement a stáb a volt Jugoszlávia területére, ahol nagy politikai torzsalkodások folytak éppen. Egy napon körbezárták a várost ahol voltam és kiderült, hogy én vagyok a környék magasan legjobb újságírója, s egyben a legrosszabb is, hiszen én voltam ott egyedül. Mire feleszméltem, egy hét alatt tizenkét sajtóorgánumot tudósítottam. Egy hét múlva felkeresett a BBC és megkértek hogy közvetítsem az eseményeket. Én akkor még alig tudtam angolul, mégis angol nyelven kellett tudósítanom, így megszületett minden idők legfurcsább riportja. Később elmentem az Egyesült Államokba újságírást tanulni. Miamiban jártam az egyetemre kommunikációs szakon másoddiplomáztam és azután jöttem haza. Ekkor indultak itthon a kereskedelmi tévék, valamint elkezdődött a Tv2 Naplójának sikersorozata, ami 17 év és kettő hónapig tartott. A műsor első és utolsó riportját is én készítettem. Amire pedig munkám során a legbüszkébb vagyok és nagy újságírói karriert építő mérföldkő volt az az, hogy a világ utolsó hadifoglyát (Toma András) felkutattuk, hazahoztuk és visszaadtuk a családjának. Ez nekem alapjaiban változtatta meg az életemet.

Szabi: Mi volt mégis a legfélelmetesebb tudósításod?

Vujity Tvrtko: Csernobil, mivel ott a veszély láthatatlan volt. Míg egy háborúban tudod, hogy ha egy lyukkal több van rajtad, mint mikor elindultál, akkor baj van, de itt nem észleled. A hazatérés után kezdik el vizsgálni az ember vérét és egyéb dolgokat és még akkor sincs kizárva a fertőzés. Félelmetes volt...

Szabi: Több könyvet írtál már, melyik áll hozzád legközelebb?

Vujity Tvrtko: Egy könyvnél vannak objektív meg szubjektív dolgok, mindegyik más és más. A Pokoli és angyali történetek sorozat 14 kötetben jelent meg itthon valamint külföldön és egymillió példányt hagyott el, ami azért fontos, mert ebből fedezem a "Hétköznapok Hőse" díját és minden évben egy jelentősebb pénzösszeget vagy adományt juttatok. Így például amikor itt laktunk Gyöngyivel, a miskolci Onko-Haematológiai és Csontvelőtranszplantációs Osztályának egy "1 millió" forint értékű gyermekkönyvtárat adományoztunk. Számomra ez nagyon fontos volt.

Szabi: Tervek?

Vujity Tvrtko: Járom az országot és egy célom van az előadásaimmal, hogy aki megtisztel és eljön az a végén úgy álljon fel: ez jó volt, ezért érdemes volt eljönni!

Szabi: Köszönöm a beszélgetést, további sikereket Neked!

Vujity Tvrtko: Köszönöm Szabi! Legközelebb ugyanitt Nálad.