Nézőpont: Papucsban? Zokniban?

Valami egészen hihetetlen dolog, ha az ember visszanézi 25 évvel ezelőtti önmagát. Vagy csak visszagondol az akkori dolgokra, a vele történtekre. Juhász-Léhi István jegyzete.

A történések megszépülnek negyedszázad alatt, és egy történetre ki-ki másképpen emlékszik. Persze egy koncerten elhagyott cipőt negyedszázad alatt sem kerül elő még képzeletben sem, maximum arról oszlanak meg a vélemények, hogy papucsban, netán alföldiben, vagy éppen zokniban jött-e haza hősünk a postavonattal. Apropó postavonat! Azt tudták, hogy 2004. június 26-án ment az utolsó? Gondolom túl környezetszennyező volt, ezért azóta tehergépkocsival szállítják a küldeményeket...

1990. Micsoda év volt! Nem tudom mit csináltam március 26-án, biztos suli játszott és leginkább az érettségire gyúrtunk. A mi Hermanos osztályunk - meg a többi is - szeretett suliba járni. Veszettül. Van olyan, hogy 20 éve nem látott arcok ugranak be, név nélkül. Snittek, amelyek soha nem szürkék. Vidám pasztell színek, néha egy-egy karccal - leginkább lány miatt.

A világról, amely gyökeresen átalakulni látszott nem igazán vettünk tudomást. Választások? Széteső Csehszlovákia? NDK? Ezen a tavaszon még megvoltak. A Hejőben, a Rubinban, a Sörházban, vagy a Kisavason amúgy is mindig tavasz volt - többnyire egy százasból. Hála az égnek nem volt internet, tablet, okosteló, így "kénytelenek" voltunk találkozni, beszélgetni, együtt lenni. Hihetetlen vagy nem, de jól éreztük magunkat. Nagyon nagyon jól.

Túléltük aztán az érettségit, de nyár végéig még volt idő. 1990 jó év volt, és kit érdekelt akkor a történelem? Még ha papíron érettek is voltunk.

- Juhász-Léhi István -