Nézőpont: Fogd a pénzt és fuss!

Már hogy is lehetne átverés egy olyan cég, amelyiknek szép nagy székháza van... Kiss László jegyzete.Mindig mérd fel a saját kockázatvállalási képességedet: mennyi pénz az, aminek az elvesztését kibírod gond nélkül? Mennyi az, amit esetleg évekig benn kell hagynod a számládon, és nem veheted ki? Mindig diverzifikálj: azaz oszd meg a befektetéseidet különféle kockázatú megtakarítási formák, és intézmények között. Ha valamelyik bedőlne, még mindig ott a többi, és az egyik veszteségét ellensúlyozza a másik nyeresége. Ha sokkal többet ajánlanak, mint a jegybanki alapkamat, vizsgáld meg, vajon miért is cserébe? És így tovább. Mi ez? A befektetési egyszeregy. Az abc. Az, amit minden magyar állampolgárnak fújnia kellene kívülről, amikor elhagyja az alapfokú oktatást, a sokat koptatott iskolapadot. És amiről úgy tűnik, fogalmunk sincs, hiába minden bukta.

2008-ban megtanulhattuk, hogy a valutaárfolyamok elmozdulhatnak durván is. Hogy a részvények elértéktelenedhetnek. Hogy a kis kamatszintű tuti hitelek rémálommá változhatnak egy év alatt. Majd jött a többi. Buda-Cash, Quaestor. Semmit nem tanulunk. Értelmes emberekkel találkozom, akik vakon megvesznek bármit, ha ígérnek nekik egy kis kamatot. Hisznek a ködfüggönyben, a látványban. Mert mindkét példa esetében ennek nagy szerepe volt. Minden dörzsölt pénzbegyűjtő befektetésgründoló tudja, hogy a látszat baromi fontos. Politikusokkal mutatkozni, focit pénzelni, bőkezű mecénásnak feltűnni – hiszen mi, akik szellemileg még mindig Kádár népe vagyunk, bedőlünk. Már hogy is lehetne átverés egy olyan cég, amelyiknek szép nagy székháza van, mindenre telik, a legfelsőbb szinten parolázik. És, ha majd baj is lenne, úgyis megmentik. Mert ezt tanultuk. Emlékszünk a Postabankra? A hanyatt eső macira? Úgy csuklott össze, mint a colostok, holott a Postabank is abszolút beépült mindenhova, mint most a Quaestor, úgy tűnt, az ország legnagyobb pénzintézete lesz, betonbiztos. És néhány bedőlő takarékszövetkezetre és kisbankra? Mindig volt némi habverés, aztán kifizettek mindenkit. A mi pénzünkből. Merthogy az államnak nincs pénze, az a mi pénzünk. Bármibe is fog most kerülni a Budacash és a Quaestor, azt a számlát is mi fizetjük, mert, amit a vagyonból visszaszednek esetleg most, az is a mi pénzünk – volt. És most sem fogunk tanulni. Pár év, és ugyanúgy becumizunk bármilyen szélhámos ajánlatot – elég egy kis színház hozzá, színes füst, népámítás.

Nincs más ellenszer, mint a tudás. Nem kell sok, csak a fentebb említett maximum tíz alapszabály. Ezt még Mari néni is megérti, ha fektetnének bele némi energiát, hogy így legyen. De, a hazai közoktatásnak nem célja felnőtt, önálló akarattal rendelkező állampolgárokat nevelni. Fontosabb a többszáz éve halott költők munkásságát elemezni, mint megtanulni azt, hogyan ne szedje el az első csaló a kínkeservesen megkeresett pénzünket. Meg azt, hogyan lehet az internet soha nem látott hatalmas tudástárát okosan használni. Miként lehet olyan szinten érteni a digitális világ nyelvét, hogy valóban hasznunkra legyen, és ne csak idióta üzeneteket váltsunk egymással. Egyszóval tanítani, és tanulni kellene. Mielőtt jön az újabb csőd.

- Kiss László -