Színes diplomákat is osztottak az egyetemen

Miskolc - „Évtizedekkel ezelőtt teljesen más volt az egyetemi élet, mint manapság.”

A fiatalok diplomaátadója után szombaton az öregdiákok gyűltek össze a Miskolci Egyetem díszaulájában. Arany- és gyémántoklevelet vehettek át azok a mérnökök, akik 50, illetve 60 éve végeztek a Gépészmérnöki és Informatikai Karon.

De vajon milyen lehetett évtizedekkel ezelőtt az egyetemre járni? Jálics Károly aranydiplomás mérnököt kérdeztük, aki egyébként a saját évfolyamának a találkozószervezője, és szíve még mindig az egyetemért dobog, hiszen az intézmény oktatója.​

– Annak idején egészen más volt az egyetemi élet. A fiatalok tankörökbe rendeződve tanultak. A tankör tagjai jól ismerték egymást, szinte mindent tudtak egymásról, és ha valakinek segítségre volt szüksége, számíthatott a társaira. Sokszor együtt tanultunk, volt, hogy éjfélig is, de ez nem az ivásról és bulizásról szólt, mint mostanság. Akkor lányok nemigen jártak a karra, egy-kettő csak, közülük az egyik a feleségem lett – jegyzi meg Jálics Károly, hozzátéve: „most fogjuk ünnepelni 50 éves házassági évfordulónkat”.

Elmesélte azt is, hogy tanáraik rendkívüli tiszteletnek örvendtek, nagy tekintélyű professzorok voltak, mint Zambó János, Terplán Zénó, Sályi István. A fegyelem sokkal nagyobb volt, mint mostanság. Komoly orvosi vizsgálat és felvételi után lehetett csak bekerülni az egyetemre. Jálics Károly a diploma megszerzése után az egyetemen maradt, a Gépelemek Tanszéken. Később az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott 10–11 évig, de aztán visszajött. Még ma is oktat nyugdíjasként, mint fogalmaz, ajándékba. Nem is igen tudná elhagyni az egyetemet.

ÉM-HE