A nappaliban még dudva nő, de nyár végére elkészül a ház

Miskolc - József kimászhat a föld alól. Már építgeti a házát.

József télen arról mesélt, hogy amint kitavaszodik, elkezdi felépíteni a telkén álló kis házat, ami néhány éve leégett. Bizonyára emlékeznek olvasóink Bökös Józsefre, akit a zord időben azért látogattunk meg, mert a kemény mínuszok ellenére sem hagyta el bodótetői telkét. A valamikori ház mellett a föld alatt, egy zöldségesveremben lakott, amiről úgy beszélt lapunknak, mintha a világ legszebb palotája lenne.

Kicsi, de ütős

És József igazat mondott. A háza valóban épül. Bár egyelőre élénk fantázia kell hozzá, hogy a négy, girbegurba falat háznak lássuk, de a férfi segít ebben.

– Kicsi a ház, de ütős – mondja csillogó szemekkel, mosollyal szája szegletében. Örül, hogy vicces mondattal lepett meg minket. – Ide veszek egy ágyat, magasat, hosszú lábút, már ki is néztem, mert alatta lesz a nappali. A bejárattal szemben pedig a konyhát rendezem be. Minden meglesz, mire jön a tél. Láttam az üzletben olyan konyhai szerkezetet, amin van egy kis gázrezsó, hűtő, mosogató. Alatta vödör, hogy oda folyjon a víz. A fűtésre sem lesz gond, azt is megoldom gázzal. Lesz áramfejlesztőm is, lámpám és tévém – sorolja lelkesen.

József tehát tervezget, máris csodásnak látja körülbelül 9 négyzetméteres lakosztályát.

Az építkezés

A ház fala most félig vörössalak-tömbökből áll, félig téglából. Habarcs tartja össze az építőelemeket. József elárulja, a „csapkodós” módszerrel dolgozik, ezért habarcsos az egész fal. Téglája volt, az ablakokat és ajtót pedig az egyik társasház felújításánál szerezte. Van még egy-két rés itt ott, de azt is szépen betömíti majd. A ház belsejében egyelőre dudvák nőnek, de nem sokáig, mert ide új betonréteg kerül. A „konyha” linóleumborítást kap, a „nappali” pedig egy futószőnyeget. Persze előtte még meg kell oldani a tető kérdését. De Józsefnek erre is kész terve van. A falak tetejére fagerenda jön, arra deszkák, és kész. A tető lejteni fog, úgyhogy a beázástól nem kell tartania.

– Megy ez, csak csinálni kell – bölcselkedik a férfi. – Amíg az embernek van két keze, addig azt használni kell, mert csak akkor van értelme az életének – fűzi tovább a gondolatot.

Kérdezzük, van-e szüksége valamilyen segítségre, de ő azt állítja, mindene megvan, ami neki kell. Ha kész lesz a ház, továbblép. Kitakarítja kertjét, és kerítést is épít, hogy a kutyái ne szökjenek át a szomszédba. Aztán már csak egy műanyag széket szeretne, amit kitesz az udvarra és beleül. Meg egy rádiót, amit hallgathat.

Összeszedi

József derűlátó, pedig az élete nem könnyű. Havi 57 ezer forint rokkantnyugdíjat kap, az élelemre megy el. Napjait gyűjtögetéssel tölti, vagy ahogy ő mondja, összeszedi a dolgokat.

– Sokan ismernek már engem, és szólnak, ha valami felesleges. Azokat elviszem a MÉH-be, a pénzért pedig a kutyáknak veszek ennivalót.

Családja messze van, Ausztriában. Felnőtt gyerekeitől sem vár segítséget.

– Jó ez így. Mindenki álljon a saját lábán, mindenki élje a saját életét…

ÉM-HE

Nyáron könnyebb

Józsefet a Magyar Vöröskereszt két munkatársával látogattuk meg. Csikász Árpád utcai szociális munkás lapunknak elmondta, hogy nyáron kicsit könnyebb a hajléktalanok helyzete, mint télen, hiszen találnak maguknak alkalmi munkát, általában vidéken, ahol gyakran szállást is kapnak. De azért ilyenkor is figyelni kell rájuk. Felajánlják nekik a tisztálkodási lehetőséget hajléktalanokat gondozó központban. Hoznak nekik tisztálkodóeszközöket, konzerveket és vizet is. Jelenleg kétszázhuszonöt gondozottjuk van, akik az utcán vagy részben az utcán élnek.

József, a föld alatt élő ember

Miskolc - Szinte semmije sincs, egy zöldségtároló veremben „lakik”. Sorsával mégis elégedett. tovább »