A pontok bűvölete

Már a szó legszorosabb értelmében is eltelt az az időszak, amelyet a „minden csoda három napig tart” közhelyes szólással szoktunk jellemezni. Most az a bizonyos három nap a felsőoktatási ponthatárhúzásra vonatkozik, amely – ki ne tudná – múlt csütörtökön este volt. Szaniszló Bálint jegyzete.

Aki elegendő pontot szerzett és bejutott, az kiörömködhette magát, a hétvége arra is alkalmas volt, hogy egy bulival ünnepelhesse meg a baráti, rokoni kör a sikert. A szólásbeli „három nap” után a sikeres, immár hallhatónak titulálható fiatal számára az egyetemi, főiskolai évek megkezdésére való előkészület következik, persze nem múló örömmel.

Aki nem jutott be, arra is érvényes lehet a „három nap”, hiszen mondjuk ma már érdemes felszárítani a könnycseppeket, elsimítani a ráncokat és elkezdeni azon gondolkodni, hogy miként folytatódjék az élet, milyen legyen a jövő. Munka, vagy további tanulás. Mindkettőre van – ha tudjuk, hogy nem is minden esetben hatalmas – esély. Van lehetőség pótfelvételire is, ami újabb lehetőséget kínál, hogy szeptembertől valamelyik egyetem, vagy főiskola falai között folytatódjanak a diákévek azzal a reménnyel, hogy három vagy öt év múlva egy piacképes szakmával, vagy hivatással magas fokon felvértezett fiatal léphessen az élet útjára.

- Szaniszló Bálint -