Akkor érdemes élni, ha majd emlékeznek rád

Tállya - Schneider Imréné Tarnóczy Éva emlékére állítottak oszlopot.A tállyai Alkotóház udvarán egyre csak nőtt a tömeg a napokban. Az alkalom nem volt más, mint annak az emlékoszlopnak a felavatása, amelyet a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete alapító elnökének, Schneider Imréné Tarnóczy Éva emlékére állítottak barátai, tisztelői.

Már nincs közöttünk

– Éva néni már nincs közöttünk – mondta Szondy Sándor fafaragó, az emlékoszlop megálmodója, aki elmondta, ha valakire sokáig emlékeznek, az a halála után sem szűnik meg igazán létezni.

Az emlékoszlop ötlete egy kisgyőri összejövetelen fogalmazódott meg. Az emlékmű egy kisgyőri fából gömöri és hegyaljai népművészek közös munkájából jött létre.

– Éva néni tette közkinccsé a magyar úrihímzés szépségeit – mondta egyebek mellett Galánfi András, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

- Bánhegyi Gábor -

A megemlékezésben közreműködtek:

Az úrihímzésről

A magyar úrihímzéseket „varrott”, azaz hímzett vagy „írott”, azaz rajzolt példák után készítették a hímzők. A varrott példák valójában mintakendők voltak, melyekre egy vagy több motívumot és öltésformát hímeztek.

Az írott példák kézzel rajzolt mintakönyvek voltak, amelyekből a mintarajzokat a körvonalak mentén tűszúrásokkal kilyuggatva másolták át a vászonra. A nyugati és keleti ornamentika egyaránt hatást gyakorolt a magyar hímzőművészetre. A nyugat-európai, közelebbről az olasz reneszánsz díszítőművészetnek, nemcsak egyes motívumai, hanem jellegzetes kompozíciói is hatással voltak hímzéseinkre, a szimmetrikus virágbokrok, a hullámvonal – váltakozó ritmusban elhelyezett virágmotívumokkal – vagy a középponti kompozíció.