„Nem tudnék ártatlan embert vádolni, és nem tudnék bűnös embert védeni”

Miskolc - Alexandra kitüntetéses diplomát vehetett át. Az öt év alatt minden jegye ötös volt. Interjú: Nagy Alexandrával, a Miskolci Egyetem frissdiplomásával.

A Miskolci Egyetem diplomaátadó ünnepségei előtt találkoztunk Nagy Alexandrával, aki még nem egészen tudja, hogy a tudományos vagy a gyakorlati pálya-e az övé. Épp ezért szeretné mindkettőt kipróbálni.

Mit kell ahhoz tenni, hogy valaki kitüntetéses diplomát kapjon?

Nagy Alexandra: Én úgy tudom, hogy a törzsanyaghoz tartozó tantárgyakból legalább 4,5 fölötti átlagot kell elérni és ezenkívül az államvizsgán mind a 4 tárgynak, valamint a szakdolgozatnak is jelesnek kell lennie. De én mindig igyekeztem maximálisan teljesíteni, így az 5 év alatt minden jegyem ötös volt.

Hogy lehet elérni ilyen kiváló eredményt? Kitartással, szorgalommal, tehetséggel? Összeszámolta már egyáltalán, hogy hány órát, hány éjszakát kellett áttanulnia a kitüntetéses diplomáért?

Nagy Alexandra: Rengeteget. Záróvizsga-időszakban akár napi 15–16 órát is a könyv fölött töltöttem, de ezzel szerintem nem voltam egyedül. A kitüntetéses diploma megszerzéséhez nagy szükség van a szorgalomra és a kitartásra. Nekem szerencsére ezzel nem volt gondom. Amikor más hétvégenként szórakozott, én általában tanultam. Persze jutott idő a kikapcsolódásra is, de nagyon jól be kellett osztanom az időmet. Emellett nagyon sokat számít a családi háttér. Engem a szüleim, a családom mindig átlendítettek a mélyponton, különösen igaz volt ez az államvizsgák időszakára. Természetesen nagyban megkönnyíti a felkészülést, ha valakinek érzéke van ahhoz, amit tanul. Én úgy érzem, hogy a jog világában megtaláltam azt, amit kerestem.

Amikor eldöntötte, hogy idejön az egyetemre, mi járt a fejében, miért a jogi pályát választotta?

Nagy Alexandra: Ennek három konkrét oka is volt. Egyrészt mindig humán beállítottságú voltam, jól ment a magyar és a történelem, ez már adta a jogi pályát. Édesanyám is szakmabeli, ez a második ok. Büntetőbíróként dolgozik, mindig is tetszett az ő munkája. Gyakran hozta haza az aktákat, amelyekről beszélt nekem, és a paragrafusok világa meggyőzött. Tárgyalásra is sikerült beülnöm, ami nagyon tetszett. A harmadik ok pedig, hogy annak idején eljöttem a Miskolci Egyetem nyílt napjára. Ez meghatározó élmény volt számomra. Nagyon tetszett az egész egyetemváros, a jogászok tartottak egy mintatárgyalást, taláros diákok tárgyaltak egy ügyet. Mindezek alapján úgy gondoltam, hogy én is ezt szeretném csinálni.

Gondolom, a kitüntetéses diplomához az is kellett, hogy a tudományos munkát már hallgatóként elkezdje.

Nagy Alexandra: Igen. Negyedéves voltam, amikor először írtam tudományos diákköri dolgozatot büntetés-végrehajtási jogból, de előtte már elkészült egy közigazgatási jogi tárgyú jogesetelemzésem és cikkem is. A tudományos úton Turkovics István tanár úr indított el, az első TDK dolgozatomban pedig Nagy Anita tanárnő segített. Ötödévesen két TDK-dolgozatot is készítettem, az egyiket büntetőjogból, a másikat büntető eljárásjogból. Itt az egyetemen mind a kettő első helyezést ért el. Az előbbi dolgozat konzulense Sántha Ferenc tanár úr, a másik dolgozat konzulense pedig Róth Erika tanárnő volt, akik nagyon sokat segítettek nekem. A dolgozataim kijutottak OTDK-ra is. A büntetőjogival második, a büntető eljárásjogival pedig harmadik helyezést értem el, ami nagyon jó eredménynek számít.

Hol szeretné folytatni? Doktori iskola, vagy a munka világa?

Nagy Alexandra: Szeretném doktorandusz-hallgatóként folytatni a tanulást, kutatást, esetleg később a tanítást. Éppen ezért jelentkeztem a Deák Ferenc Doktori Iskolába. A hivatalos eredményt még nem tudom, de remélem, hogy a felvételim sikeres volt. Emellett a bírói pálya is vonz, szeretném kipróbálni a jogtudomány gyakorlati oldalát is. Tehát, mindkettő érdekel: a tudomány és a gyakorlat egyaránt.

Mennyi segítséget kaptak ahhoz az egyetemen, hogy az elméletben megtanultakat a gyakorlatban is jól tudják majd hasznosítani?

Nagy Alexandra: Én úgy gondolom, hogy nagyon jó tanáraink voltak. Sokat követeltek, de mindig megadták a szilárd alapot. Bármikor, bármilyen problémánk volt, e-mailben vagy személyesen is fordulhattunk hozzájuk. Több embertől is hallottam, hogy más egyetemeken ez nem feltétlenül van így.

Említette, hogy Önt a büntetőjog érdekli különösen. Miért épp ezt a nem túl könnyű ágát választotta a jogtudománynak?

Nagy Alexandra: Amikor Görgényi Ilona tanárnő elkezdte tartani a büntetőjogi gyakorlatokat, nekem már akkor nagyon megtetszett ez a tantárgy. Többek között azért, mert különösen már harmadévben a gyakorlati órák sokszor úgy teltek, hogy kaptunk több kisebb jogesetet, és azt kellett kitalálnunk, hogyan oldanánk meg azt a mindennapi életben, mi lenne az adott bűncselekmény minősítése. Ez a gyakorlatias oktatás hozta közel hozzám ezt a területet. Közrejátszik persze, hogy az édesanyám is büntetőjogász. Otthon beszélgettünk egy-két ügyéről, hogy min dolgozik éppen, hogyan lehetne ezt vagy azt megoldani. És ez nagyon megfogott. Ráadásul, ezt a tárgyat sokkal könnyebben és gyorsabban is sikerült megtanulnom, mint a többit.

A büntetőjogászok épp azok az emberek, akik a legdurvább esetekkel találkoznak. Inkább férfiasnak gondolnánk ezt a szakmát.

Nagy Alexandra: Hát igen, sokan mondják, nem biztos, hogy illik hozzám, mert én inkább lágyabb természetű vagyok, de mindenesetre szeretném kipróbálni. Először e jogterület tudományos oldalát, majd a gyakorlatit is. Ha pedig mégsem találom hozzám illőnek, majd váltok. Ez is jó a jogász szakmában, hogy sok lehetőségünk van.

Mennyire kell egy jogásznak igazságérzetűnek lenni? Vagy elég, ha jól ismeri a jogszabályokat, és az alapján tud dönteni?

Nagy Alexandra: Természetesen fontos az igazságérzet, de az is, hogy objektívek tudjunk maradni egy-egy ügy kapcsán és a jogszabályok alapján döntsünk. A kettő közötti egyensúly megtalálása pedig nem túl könnyű. Úgy érzem, nekem erős az igazságérzetem, ezért is szeretném majd kipróbálni a bírói pályát, mert itt nem kell senkit vádolnom, ha lehet, hogy ártatlan, és nem kell senkit védenem, ha esetleg tudom, hogy bűnös, hanem a bizonyítékok alapján eldöntöm, hogy mi az igazság.

Végzős hallgatóként valamelyest belelát a felsőoktatás működésébe is. Ön szerint jó az a rendszer, hogy a gyengébb tanulók kevesebb pontszámmal is bekerülhetnek az egyetemre, ha fizetnek a tanulmányaikért?

Nagy Alexandra: Kicsit igazságtalannak tartom, hogy a Miskolci Egyetemen, a jogi karon több évfolyamon már alig van államilag támogatott hely. A jobb képességű hallgatók, akik kevésbé jó anyagi körülmények között élnek, be sem jutnak. Pont emiatt a rendszer miatt lehetséges, hogy vannak olyan költségtérítéses hallgatók, akik már akár 8 éve koptatják az egyetemi padokat és elveszik a helyet azoktól, akik szívesen és szorgalmasan tanulnának.

Mostanában sok vita esik arról, hogy az állam milyen mértékben avatkozzon be az egyetemek képzési kínálatába. Ön hogy látja a problémát? Az állam mondja meg, hol, milyen képzésen, mennyi hallgató tanuljon vagy ezt teljesen rá kellene bízni a fiatalok igényeire?

Nagy Alexandra: Hát igen, ez egy jogásznak jó kérdés, mindkettő mellett keményen lehet érvelni. Szerintem jó lenne, ha a pályaválasztás kérdésében a diákok döntenének, de az is biztos, hogy sok helyen túlképzés van, egyes szakmák telítettek. Nemrég jártam egy diplomaosztón, és ott olyan hangzatos nevű szakmákat soroltak fel nagyszámú végzett hallgatóval, amelyekkel szerintem ennyi embernek nehéz lehet elhelyezkedni, vagy legalábbis nincs túl nagy igény rá. Mint frissen végzett jogász viszont úgy gondolom, – lehet, hogy kicsit elfogultan – hogy ránk mindig szükség lesz.

Hogyan látja magát 10–15 év múlva? Hol van, mit csinál?

Nagy Alexandra: Mindenképpen szeretném elvégezni a doktori iskolát itt, a büntetőjogi tanszéken, és jó lenne itt tanítani esetleg tanársegédként vagy egyetemi tanárként. De a megszerzett ismereteimet a gyakorlatban is szeretném kipróbálni. Jó lenne ott ülni a pulpituson, és tárgyalni az ügyeket büntetőbíróként. Most őszintén, még nem nagyon tudom, hogy a tudományos út-e az enyém, vagy a gyakorlat. Mindkettőt szeretném kicsit megélni, és azután tudok dönteni. És persze mindemellett a család is nagyon fontos. Főleg egy női jogász számára rendkívül nehéz feladat a karriert és a családot összeegyeztetni. A szakmai sikerek mellett célom, hogy e téren is sikeres legyek.

ÉM-HE

Névjegy: Nagy Alexandra