2015.08.07. 16:28
Szóljon hangosan!
<em>Kevés lelkesebb híve van nálam a mindennapos testnevelésnek – tudom, most megjegyzéssel illetnek a remek ötlet végrehajtására ítéltetett, de a tárgyi eszközök tekintetében kevésbé jó ellátással bíró testnevelő tanárok –, mentségemre szolgáljon, hogy csak az elvvel értek egyet, azt hogy ezt miért pont az amúgy is túlfeszített tanterv keretében kell megcsinálni, szerintem nincs ember, aki meg tudja magyarázni.</em> <strong>Pap Gyula jegyzete</strong>.
Kevés lelkesebb híve van nálam a mindennapos testnevelésnek – tudom, most megjegyzéssel illetnek a remek ötlet végrehajtására ítéltetett, de a tárgyi eszközök tekintetében kevésbé jó ellátással bíró testnevelő tanárok –, mentségemre szolgáljon, hogy csak az elvvel értek egyet, azt hogy ezt miért pont az amúgy is túlfeszített tanterv keretében kell megcsinálni, szerintem nincs ember, aki meg tudja magyarázni. Pap Gyula jegyzete.
A mindennapos énekóra – mely ötletének születési körülményei egyenesen meghatóak – talán még jobb idea, lelki szemeink előtt felsejlik a nagyszünetben feszes rendben kórussá formálódó fiatalok képe, akik ostoba fecsegés és a tízórai elfogyasztása helyett egy remek, közösségi élményben részesülnek. Némi hezitálás azért van az éceszgéberek között, mert ha elharapózik ez a népszokás, nagyon nem mindegy, hogy milyen típusú nótáktól zeng majd a zsibongó.
A kreativitás, az új ötletek felvetése, féltőn-óvón kibontása, pátyolgatása fontos dolog, előreviheti a sok sebből vérző oktatásügyet. Tudom, szerény javaslat, de nem gyökértelen – gondoljunk csak a dakota kultúrára –, talán ez is megér egy gondolatkísérletet: Legyen mindennapos a viccmesélés!
- Pap Gyula -
