Ősceleb

Talán 1972 vagy 1973 táján egyre-másra vásárolják a profi kamerákat és hangfelvevőket. Szántó István jegyzete.

Egyszerre négyen járunk Miskolcról Pestre újságíró iskolába: Buzafalvi Győző, Lódi György, Simányi József és jómagam. Felváltva fuvarozzuk egymást, hogy egyenként számolhassuk el az utat. Ha Győző a sofőr, sápadtan, halálfélelemben érünk a Bajza utcai MÚOSZ-iskolába. Győző képes végig padlógázzal nyomni az ezerötös Polski Fiatját, láthatóan élvezi a szorongásunkat. Józsi Zaporozsecében a helyszűke miatt nyomorgunk. Az én szürke Trabantomban látszólag mindenki nyugodt, nem kell a kilométerórát, csak a karórát lesniük. Ilyenkor akár társaloghatunk is. Bármelyik kocsival megyünk, Gyurié az anyósülés. Ő a legmagasabb, máshol el se férne, s hátrafordulva mesél a Híradó kulisszatitkairól.

Így tudjuk meg, hogy miként alakult meg a televízió első miskolci szerkesztősége. Kovács György amatőr kisfilmes, még 1961 tavaszán frissiben felajánlott egy felvételt a Szinva-patak áradásáról. Mivel ezt nyolc milliméteresre vette fel, kivetítették és átmásolták egy tizenhatosra. Így került Miskolc először adásba: az alámondásos riportot százötezren látták. Ez adja aztán az ötletet, hogy megalakítsák a vidéki tudósítók hálózatát, amelynek Miskolcon az első vezetője Kovács György lett. Közben az események és a technika – szó szerint – szinkronban gyorsulnak. Talán 1972 vagy 1973 táján egyre-másra vásárolják a profi kamerákat és hangfelvevőket.

Lódi Gyuri nem tagadja, hogy mérnökhallgatóként a kezdetektől a rádióhoz és a televízióhoz húz a szíve. Míg a tévéseknél világosít, a miskolci rádióban figyelemre méltóan érdekes riportokat készít. Kellemesen érces orgánumát hamarabb ismerik meg, mint az arcát. Gályázik a rádióban, de igazából a képernyőre vágyik. Az élet tálcán kínálja a lehetőséget. Pontosan 1971 nyarára hirdetik meg a Riporter kerestetik vetélkedőt. Aki a médiában sündörög, nem szalasztja el azt az alkalmat. Én is benevezek. Jakab Mari rádiós kolléga magnójával készítek egy dohányzásellenes riportot a zeneiskolában. Végül van annyi önkritikám, hogy a selejtező második fordulójától már önként távol maradok. Lódi Gyuri viszont végig tarol. Megmutatja oroszlánkörmeit – pontosabban a hangját, és gyorsan eléri, amit régóta szeretett volna. Tévéhíradós lesz, és csaknem negyedszázadon át vezeti az MTV miskolci irodáját. Ő az első helybéli celeb, akit az egész ország megismer. A régió tudósítójaként bejárja egész Észak-Magyarországot, és rendszeresen felkérik műsorvezetésre is. Akkoriban Gyurinál ismertebb embert aligha találni itt helyben. Hol szürke, hol fekete Volgával rója a tévések stábja az utakat. Amikor meg sürgős a dolguk, megkülönböztető jelzésű, kék lámpával suhannak el a forgatásról. Sietniük kell a filmmel, amit vagy ők visznek a pesti stúdióba vagy a későbbiekben az avasi tévétoronyba. A digitális jelű videót ugyanis már maguk is fellőhetik a központi szerkesztőségbe.

Lódi Gyurival gyakran vitázunk az úton. Mi az írott média szekértolói csak mondogatjuk, hogy nem félünk a képernyő ördögétől. Csak tartunk tőle. Az adatok – az olvasók száma meg a nézettség – gyakran összecsapnak egymással. Megnyugtató, hogy az esti híradóban csak a délután három óráig lezajlott események kerülhetnek be. Amikor a talpas kamera az ismert trombitaszóra ránk snittel, már szinte szakállasak a hírek. Így még az újsággal van egy kis előnyünk. Ám mire Lódi Gyuri nyugdíjba megy, ők győznek. Már nem sok van hátra addig, amikor a New York-i ikertornyok lerombolását az egész világ élő, egyenes adásban láthatja.

Akárhogy is történt, egy biztos, hogy Gyuri marad az első miskolci tévésztár…

- Szántó István -