Egy tanév a világ másik felén

Miskolc - Ákos és Csenge, a miskolci Herman Ottó Gimnázium ikrei nem bánják, hogy egy évet kihagytak az itthoni tanulmányokból.Ákos szerette volna megismerni Brazíliát, a távoli ország kultúráját és az ott folyó oktatást. Ikertestvére, Csenge nem vágyott ilyesmire, de végül ő is utazott, méghozzá a Dominikai Köztársaságba.

Messze otthonuktól töltötték az elmúlt tanévet a testvérek, Buza Csenge és Buza Ákos, a Herman Ottó Gimnázium végzős diákjai.

Ami érdekli

– Ákos mondta, hogy menjek el én is az úgynevezett választó hétvégére Budapestre, hátha megtetszik a program – meséli Csenge. – És igaza lett, mert amikor meghallgattam azoknak a diákoknak a beszámolóit, akik már jártak az AFS diákcsere-szervezet segítségével külföldön, kedvet kaptam az utazáshoz. Leg­alább 60 ország közül lehetett választani. Én legszívesebben Franciaországba vágytam, de a személyiségmérő interjú után azt tanácsolták a szakemberek, hogy válasszam a Dominikai Köztársaságot, mert a személyiségem nagyon nyitott és befogadó. Én pedig hallgattam rájuk, bár egy szót sem tudtam spanyolul. De nem bántam meg! Csodálatos volt megismerni egy teljesen más világot, más kultúrát!

Csenge egy befogadó családnál lakott, és ugyanúgy járt középiskolába, mint az ottani diákok. Ott azonban másként folyik az oktatás, mint nálunk.

– Dominikán nem követelnek olyan sokat a diákoktól, mint Magyarországon. A középiskolában mindenki azt tanulja, ami érdekli, és így is bejutnak híres egyetemekre, van, aki orvosi egyetemen tanul tovább Amerikában. Érdekes volt számomra az is, hogy az ott élőknek mennyire nem erősségük a pontosság. A megbeszélt időpontok általában 1–2 órával később értendők. Viszont mindig meleg van, most fázom is itthon, és minden a zenéről és a táncról szól. A salsa 3 változatát táncolják, ezeket én is megtanultam – sorolja lelkesen Csenge.

Emellett felsőfokon megtanult spanyolul, pedig az első napokban csak kézzel-lábbal tudott kommunikálni. Az udvarlási szokások pedig épp olyanok, mint azt a brazil szappanoperákban láthatjuk. A fiúk egyfolytában teszik a szépet, főleg a távoli országból jött fehér cserediákoknak.

Szíve csücske

De miért vágyott olyan nagyon Ákos Brazíliába?

– Nekem Brazília a szívem csücske – fogalmaz. – Ott él édesanyám egyik barátja, úgyhogy ezért volt számomra olyan vonzó ez az ország. Amikor megérkeztem, valóságos kulturális sokk ért – sorolja az élményeit Ákos. – Sao Paulo, ahol a tanévet töltöttem, 20 milliós város. Mindenütt felhőkarcolók és a fejlődés nyomai. Nem csoda, hiszen Brazília a világon az egyik leg­gyorsabban fejlődő ország.

Ákos a közel egy éve alatt sok mindent látott, és sok mindent tapasztalt. Többek között azt, hogy a brazil társadalmat az óriási különbségek jellemzik. Vannak nagyon szegény és nagyon gazdag emberek. Az iskolák is kétfélék: a privát iskolákba járnak a jobb módú családok gyerekei, az úgynevezett publikus iskolákba a szegényebbek.

– Én privát iskolába jártam, ahol nagyon jó színvonalon folyik az oktatás. A diákok érdeklődőek, gyakran ültek körém, hogy meséljek nekik Magyarországról és az itteni életről, mivel erről semmit nem tudtak. Bár ők megszokhatták a cserediákokat, hiszen minden évben többen is tanulnak náluk külföldi fiatalok – meséli Ákos.

A legnagyobb meglepetés azonban hazautazáskor a repülőtéren érte. Teljesen véletlenül bekerült egy tévésorozatba, melyben egy híres brazil műsorvezető repülőtéri történeteket dolgoz fel.

A felvétel fent van az interneten is, újságolja Ákos, majd hozzáteszi: biztos, hogy visszalátogat majd Brazíliába.

- Hegyi Erika -