"Ezek a rajzok az ’56-os forradalom legművészibb megfogalmazásai…"

Miskolc - Lényeges emberi, társadalmi tartalmakat, érzelmeket mutatnak be Szalay Lajos forradalmi rajzai.Az 1956-os forradalom és szabadságharc megünneplésének méltó miskolci eseménye Az emigrációban élő Szalay Lajos 1956-os rajzai című kiállítás megrendezése volt a Művészetek Háza Kortárs Galériájában. Az alkotóról és az alkotásokról Kákóczki András művészettörténésszel beszélgettünk.

- A kalandos és sorsfordulatokban gazdag életpályát befutó Szalay Lajosról könyvtárnyi irodalom, cikk és elemzés áll rendelkezésre. Mit emelne ki ön az életének utolsó éveit Miskolcon töltő alkotóról?

Kákóczki András: Szalay Lajos születése és halála közötti majd’ kilenc évtizedből négyet élt külföldön. Ez az egyik legizgalmasabb korszaka. Hazafiként vonult a magyar hadsereg katonájaként a második világháborúban. Tizedesként szolgált a Don-kanyarban. Majd – mint maga fogalmazta meg – 1948-ban „apatikus sztoicizmussal végigszenvedve a demokratikus kibontakozás lehetőségének csírájában történő elfojtását”, elhatározta, hogy kitelepül Párizsba. Véleményem szerint az önkéntes emigrációnak legalább ugyanennyire fontos személyes oka volt – ahogy erről egy későbbi interjú alkalmával beszélt –, hogy az új politikai környezet az önmegvalósítás és a művészi kibontakozás elé tudatosan állított korlátait elviselhetetlennek tartotta. Egészen pontosan így fogalmazott: „Magyarországon sajnos a szellemi rang becsülete nagyon kicsi. Magyarországon ugyanakkor a siker az egy társadalmi termék volt mindig. Mert hogyha a csorda nem harapott rá arra, amit valaki csinált, akkor az lehetett égig érő művészet, Magyarországon akkor sem jelentett semmit. Magyarországon nem nagyon szerették a kimagasló képességeket. Nem tudom, hogy mi ennek az oka, de így van”.

- Azok a bizonyos legendás forradalmi grafikák azonban nem Párizsban, hanem az emigráció következő állomásán, Argentínában születtek meg.

Kákóczki András: Még nem tudhatta, milyen historikus események történnek hazájában, amikor 1954-ben Párizsból Argentínába telepedett, ahol megtalálta „művészi számítását”, hiszen rövidesen a Művészeti Akadémia professzoraként oktatott. Két évvel később az 1956-os magyarországi eseményekről alkotott elképzeléseit ott, hazájától több ezer kilométeres távolságban öntötte vizuális formába. Maga is megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a forradalom és szabadságharc és annak hősei melletti kiállásával kivívta maga ellen befogadó hazájában akkor meghatározó politikai szerepet játszó argentin kommunista értelmiségi elit ellenszenvét. Ez az állapot késztette ismét arra, hogy új otthont keressen magának. Így költözött New Yorkba, ahol egészen 1988-ig, végleges hazatelepüléséig élt. Számunkra fontos momentum, hogy itt, Miskolcon, a Hunyadi utcában lakott élete utolsó éveiben, és itt a Szentpéteri kapui temetőben is van eltemetve, hűséges feleségével, Jucikával.

- Milyen hatások, benyomások alapján születhettek meg a sokak által az élőbbnél is élőbb forradalmi rajzok a sok ezer kilométeres távolban?

Kákóczki András: Ő maga erről ezt mondta: „Megpróbáltam lerajzolni, amit hallottam. Nem illusztráltam, a rádió által provokált hangulatban rajzoltam. A rajzok a rádióhírekre érzett személyes megindulásom grafikus vetületei.”

- Mi lett a rajzok sorsa?

Kákóczki András: Előbb 50–60 rajzot adott át még 1956 októberében Fercsei Jánosnak, egy Buenos Aires-i újság magyar szerkesztőjének, majd november 4-e után egy újabb adagot. Ebből állt össze az SOS – El drama de Hungaria. A brosúra Argentínában ötezer példányban jelent meg. A 80-as évek végén néhány hazajutott Magyarországra is.

- Mi látható a kiállításon?

Kákóczki András: Ez a kiállítási anyag 2006-ban az SOS mappa felhasználásával készült, Sümegi György művészettörténész szakmai vezetésével. Az azóta eltelt időben már kiállították Miskolcon, több magyarországi és külföldi városban is. Én úgy foglalnám össze egy mondatban, hogy ezek a rajzok az 56-os magyar forradalom és áldozatai legművészibb megfogalmazásai, túl a politikumon, történelmen, de a lényeges emberi, társadalmi tartalmakat, érzelmeket megmutatva.

- Szaniszló Bálint -

Szalay Lajosról

Szalay Lajos (1909–1995) Kossuth-díjas magyar grafikus, a 20. századi magyar rajzművészet megújítója. A Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1948-ban Párizsba utazott, onnan Argentínába emigrált. Grafikusként hamar nagy hírnévre tett szert, több rajzalbuma is megjelent, 1960-ban családjával együtt az USA-ba költözött. Első hazai önálló kiállítása 1972-ben volt. Ezután hazalátogatásai sűrűsödni kezdtek, gyakran töltött hosszabb-rövidebb időt Budapesten, de főleg Miskolcon. A Szalay házaspár 1988-ban költözött végleg haza: Miskolcon, a Hunyadi u. 4. szám alatt kaptak tanácsi lakást Miskolc városától. 1992-ben a város abban az utcában, a 12. szám alatti úgynevezett Petró-házban önálló kiállítóhelyet biztosított munkái számára. 1993-ban Miskolc díszpolgára lett. 1995-ben hunyt el, a Szentpéteri kapui temetőben nyugszik.