Nagy családból jött „magános ember”

Trizs - Süttő Zoltánt a falubelijei ajánlották mint kosárfonó embert. Nem kosarazott ki: elmesélte az életét.

Azt gondoltuk volna, hogy nem laknak abban a kis házban, ahonnan végül a szomszédasszony mégis csak előhívta a házikó idős lakóját, a 88 esztendős Süttő Zoltánt. Nem a házban, a hátsó csűrben ültetett le. Innen csak pár lépés a piros fűzfaültetvény, amely az alapanyagot szolgáltatta a kosárfonáshoz.

Kosárból is van néhány mutatóban, de készítője nem büszke rájuk. Valamikor szebbeket készített, de már a keze, a szeme sem a régi. Nem árulta, nem árulja, „kéztől elviszik”. Süttő Zoltán 1927-ben született Trizsben.

A nagy váltás

– Nagy családba jöttem a világra, nyolcan voltunk testvérek. A szüleim gazdálkodtak, nekem is jutott a földből, de én egy idő után felosztottam a testvérek között, elmentem dolgozni a vegyi gyárba.

Érdeklődöm, mikor alapított családot.

– Nincs családom, magános ember vagyok.

Megjegyzem, pedig lehet látni, szép szál, derék ember lehetett, nem hiszem, hogy nem futott a lányok után.

– Úgy is néztem ki – hagyja helyben. – Inkább utánam jöttek, mondhatni bolondultak értem a nők – vágja rá, huncutkás mosollyal.

– Miért nem nősült meg, nem volt szerelmes? – firtatom.

– Annyira legalább is nem, hogy megnősüljek. Illetve hát volt olyan is, de azzal meg más baj volt – mondja titokzatosan. Rákérdezek: netán szépséghiba volt egy férj?

– Még az is meglehet – kapom a választ. – Meg aztán ha nem olyan pedáns volt, már nem kellett. Igaz, magammal is mindig kritikus voltam.

Ott tartottunk: a föld szétosztódott, az állatokat, két tehenet, két bikát, nyolc süldőt eladta Zoltán, az árát betette a takarékba. Jó döntés volt?

– Az állat mellett nem lehet munkába járni – magyarázza.

– Lehet, hogy békésebb volt gazdálkodni, de ez akkoriban már nem jelentett biztos jövedelmet, meg aztán a nyugdíjra is hajtott az ember.

Hogy eljött a nyugdíjas idő is, Zoltán nyulászkodásra adta a fejét. Volt, hogy egy évben 75 mázsa élő nyulat is leadott. Ám amint elhagyta a nyolcvanat, tizenöt év után, azzal is felhagyott.

Az egész világ

– Az érdeklődési köröm az egész világ. Mindenről van saját véleményem. A húgom főz rám, mos rám, eljár a boltba. Beteg soha nem voltam, csak egy időben a szememen rajta volt a szürke hályog. Akkor abbahagytam a kosárfonást is, mert ha csinálom, akkor már olyan legyék, mint amilyet elképzeltem. Apám hatvanhárom, az anyám hetvenkét esztendőt élt meg, nem jellemző a családunkra a túl magas kor. Olyan nagy családdal sem rendelkezik senki az utódok közül, mint amilyen a miénk volt – mondja, majd kicsit elmereng.

Aztán csendesen megjegyzi:

– Egy ideje gondolok rá, hogy mégis csak jó volna most, ha lett volna gyermekem.

- Szalóczi Katalin -