Újabb nagy kihívás: a gépi „Erő – művészet” bemutatása Mezőkövesden

Mezőkövesd - Az egyre növekvő kiállítási anyag egyre több helyet „követel” magának.

A Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum Mezőkövesden az alapító, Hajdu Ráfis János és felesége 1979-ben felajánlott magángyűjteményéből nőtte ki magát, napjainkban az ország egyik legjelentősebb agrár-műszaki gyűjteményét őrzi, ápolja és mutatja be a gépek mellett magát a gyártás folyamatát is.

Mindemellett a múzeum célja a paraszti és uradalmi gazdálkodásban használt gépek és munkaeszközök gyűjtése és felújítása is. Az elmúlt évtizedekben megsokszorozódott a kiállított eszközök száma, ma már mintegy 2600 tárgy látható a múzeumban, amely környezetbe illő épületeivel, látványos kiállításainak sorával, nagyméretű műtárgyaival, működő – 100 esztendősnél is idősebb – gépeivel olyan hangulatot áraszt, mint egy szabadtéri múzeum.

Persze az egyre növekvő kiállítási anyag egyre több helyet „követel” magának, így folyamatos a fejlesztés, bővülés a múzeum melletti két ingatlanon, amelyet a városi támogatás mellett közadakozásból vásárolt meg a Mezőgazdasági Gépmúzeumért Kh. Alapítvány. A kiállítóhelyek közötti több szakasz új járdát kapott nemrégiben, de ettől jelentősebb dolog is folyamatban van…

Nagy lehetőségek nyílnak

– Egy pályázati forrásnak köszönhetően új kiállítási épület építése zajlik, mely nagy lehetőséget nyit meg a múzeum számára – mondta Kádár Zoltán múzeumvezető. – A kiállítási anyagokat újra rendezni, rendszerezni tudjuk, és azok a gépek, melyek jelenleg a szabad ég alatt vannak – főleg az 1950 után gyártott traktorjaink és erőgépeink –, az időjárástól védett kiállítóhelyre kerülnek.

Mindezek mellett úgy próbáljuk technikatörténeti, kronológia szempontból őket elhelyezni, hogy a látogató egy egységes képet kapjon arról a fejlődésről és változásról, ami végbement a gépgyártásban.

Így lehetőség nyílik arra, hogy a régi traktorkiállító épületbe, főleg a ’20-as, ’30-as, ’40-es évek magyar traktorjainkat helyezzük el és azokat a külföldi darabokat, melyek a korszak meghatározó erőgépei voltak a magyar gyártmányok mellett.

Azt is megtudtuk a vezetőtől, hogy több kiállítóegység is újratematizálnak, például a kovácsoltvas művességet bemutató, a tűzoltószertár-, vagy éppen a szőlészeti, borászati kiállítást. Valamint több helyiségben tájékoztatótáblákat és tárgyfeliratokat helyeznek majd ki.

– A legnagyobb kihívásnak egy új kiállítás megrendezését tartom – folytatta Kádár Zoltán. – Ez egy interaktív, működő fém- és famegmunkáló szerszámgépműhely lenne. Az ilyen műhelyek egyébként valóban léteztek a múltban a nagyobb uradalmaknál, hiszen az ott lévő számos, a mezőgazdasághoz és állattartáshoz használt és kapcsolódó gépet, eszközt javítani kellett vagy akár újat is lehetett építeni.

Az ott folyó munkát szeretnénk „működés közben” bemutatni. Egyébként ezek a műhelyek nemcsak az adott gazdaságot szolgálták ki, hanem a parasztembereknek is lehetőséget adtak arra, hogy egy nagyobb javítást, felújítást elvégeztessenek, mai szóval mintegy központi szervizként funkcionáltak.

Az ott dolgozó mestereket, kovácsokat, lakatosokat, esztergályosokat akkoriban úgy hívták, hogy „erőművészek”, és ennek a kiállításnak az lenne a címe, hogy „Erő – művészet”.

Ilyen, bemutatójellegű kiállításról nem tuduk Magyarországon, tehát egyben hiánypótló is lenne.

- Pásztor Attila -