Egyszerűen beleszeretett a lufiba

Miskolc - „Soha nem gondoltam, hogy meg tudom csinálni, hiszen inkább műszaki beállítottságú vagyok.”Meg lehet tanulni, de a legfontosabb, szeretni kell – kezdi egy jó tanáccsal Répászki Roland. S mindezt a lufihajtogatás kapcsán javasolja nekünk. Érdemes rá hallgatni, hiszen, ha valaki, hát ő mindent tud erről a „szakmáról”. Igaz, még alig több mint egy éve kezdett el lufihajtogatással foglalkozni, de már versenyt nyert, és vasárnap egy újabb megmérettetésre utazik, ezúttal egy belgiumi rendezvényre. Ezért a héten már sűrű volt a programja, hiszen gyakorol egész nap, így mi is két figura elkészítése közben kérdeztük a bajnokot.

Több ezer lufin túl

„Amikor édesanyám 50 éves volt, én 30 éves, akkor szerettünk volna különleges kellékeket vásárolni az alkalomra, de nem találtunk ilyet Miskolcon. Akkor édesanyámnak jött az ötlet, partikellékes üzletet kell nyitni. Megnyitottuk, én pedig tavaly április 1-jén elkezdtem életem első lufitekerő tanfolyamát. Ott fogtam először modellező lufit a kezembe” – mesélt a kezdetekről Roland.

Azóta persze több ezer lufin van túl, és kiderült, van tehetsége ehhez.

„Soha nem gondoltam, hogy meg tudom csinálni, hiszen inkább műszaki beállítottságú vagyok, gépészmérnök a végzettségem. Igaz, dolgoztam ablakosként, asztalosként, de egyik sem kötött le hosszútávon. De a lufizás előhozta a rejtett képességeimet” – teszi hozzá. Majd így fogalmaz: „Beleszerettem a lufiba”. Olyannyira, hogy Roland táskájában mindig van egy-két lufi, ha hirtelen kellene. Egyrészt, így mindig tud gyakorolni, és ahogy meséli, meg is nyugtatja, ha léggömbből készíthet valamilyen figurát.

Lila krokodil

Míg beszélgetünk, Roland addig is lufit hajtogat, sárga, fekete, rózsaszín, zöld színűek kerülnek elő. Ideteker, odateker egyet, áthúzza, átfűzi, időnként levág belőlük egy darabot, összetekeri a végeket, alig bírjuk követni. Majd egyszer csak kezd körvonalazódni Plútó kutya gumiból hajtogatott mása.

„Ezzel nyertem meg a budapesti versenyt, ahol két kategória volt, az egyikben 12 perc alatt kellett hajtogatni egy lufifigurát, ez volt Plútó, hiszen a verseny témája a Disney volt. A másik kategóriában is első lettem, ott kalapra kellett dekorációt készíteni: Mickey és Minnie egerek integettek a cilinderről” – mondja.

Büszkén mutatja a többi, általa készített luficsodát is: teknősbékát, gekkót, mókust és virágokat. Azonnal hozzá is teszi, ezek nem egyszerű, egy lufiból hajtogatott virágok, hanem többől, több színből készülnek.

Az eddig legbonyolultabb figuráról is kérdezzük, kiderül, az egy lila krokodil volt, amely kérésre készült.

„Megnéztem egy képet egy krokodilról, ezt lefordítottam a lufi nyelvére. Az egyszerűbb figurák percek alatt megvannak, ami nehezebb, ahhoz 2-3 óra kell” – tudjuk meg.

A belgiumi verseny kapcsán újra szóba kerül Plútó, hiszen azon a versenyen is ezt készíti majd Roland. Igaz, kicsit továbbfejleszti, csont is lesz a szájában a gumikutyának. Egy másik versenyszámban egy lufiból kell majd bármilyen figurát készítenie, várhatóan delfint hajtogat. A Pandora szelencéje kategóriában pedig egy lezárt borítékot kap minden versenyző, amibe mindenkinek ugyanolyan lufikat tettek, ebből kell készíteniük valamilyen figurát. Roland reméli, lesz benne egy lufigokartra való léggömb.

Pulit hajtogatna az USA-ban

Azt is elárulja, célja, hogy továbbfejlessze tudását, szeretne az amerikai versenyre is kijutni. Már azt is tudja, ott mit készít majd: mindenféleképpen hungarikumokat, például pulit, tiszavirágot, kérészt.

„Olyat szeretek hajtogatni, amit előttem még senki nem csinált” – fogalmazza meg.

Rolandnak példaképei is vannak a szakmából: Schrei­ter Nándor, aki lufiruhákat készít és Dömötör Zoltán, akinek egyediek, utánozhatatlanok a lufijai.

Miért szereti a lufihajtogatást? – kérdezzük. A válasz gyorsan érkezik: „A gyerekek – de még a felnőttek is – tátott szájjal nézik, amikor készül a figura. Látom, mekkora örömöt okoz ez nekik, és ez nekem rengeteg energiát ad”.

 - N. Szántó Rita -