Segítettek, most ő segít

Miskolc - Tóth Andrea pszichológus hivatásának érzi, hogy a gyászolóknak utat mutasson.Hétévesen kis híján találkozott a saját halálával, mondja Tóth Andrea pszichológus, aki rendszeresen segít pácienseinek gyászuk feldolgozásában. A saját múltja lehet az oka, hogy ezt a feladatot magára vállalta: agydaganata volt, az élete során kétszer került a klinikai halál állapotába.

– Most sem vagyok teljesen gyógyult, csak tünetmentes – jegyzi meg. Úgy érzi, ezért tud közel kerülni a gyászolókhoz, ezért is tud segíteni nekik.

Daganatos gyerekek

– Első páciensem egy kisfiú volt, aki egy autóbalesetben vesztette el a hozzátartozóját és ő maga is súlyosan megsérült – meséli. Nagy hatással volt rá, szabadulni akart az érzéstől, ám nem tudott, újra és újra megtalálták a hasonló ügyek. Így került közel a daganatos gyerekekhez és szüleik­hez egy gyerekrák alapítványon keresztül, nekik is segít a nehéz órákban. Később ez kibővült azokkal, akik hirtelen vesztették el hozzátartozóikat, és azokkal, akiknek hosszú betegség után kellett megválniuk valamely családtagjuktól.

– Pszichoanalízises módszerekkel dolgozom, és nagyon fontos a munkámban a szimbólumrendszer, ezek tudnak segíteni abban, hogy a hozzám forduló fel tudja dolgozni a gyászát és megtanuljon együtt élni az óriási fájdalommal. A fájdalmat nem tudom levenni, de abban tudok segíteni, hogy a gyászoló fel tudjon állni és tovább tudja vinni a keresztjét.

Tóth Andrea a munkája során szakít azzal a pszichológusi hagyománnyal, hogy „magunkról nem beszélünk”, úgy érzi, azzal is erőt adhat, hogy ő maga is átélt hasonlót. Ráönthetik a gyászolók az összes fájdalmukat, „sokszor az kell, hogy ott legyek mint a céltábla”, hogy ne legyenek depressziósak, s ne induljon meg egy olyan traumaképződés, ami hosszú problémában jelentkezik.

Hogy hogyan segíthetünk a gyászolónak? – kérdeztük. Tóth Andrea szerint hagyjuk sírni, hagyjuk, hogy beszéljen az elhunythoz, vitassa meg vele a dolgokat. A pszichológus abban is segít, hogy a gyászoló megtanulja, mi az, amit kapott az elhunyttól: mi az, amitől más személyiség lett általa. Szép lassan fel kell ismerni azokat a pozitív értékeket, amiből az illető építkezni tud lelkileg. A szakember figyelmeztet: nem szabad a gyászolónak olyanokat mondani, hogy felejtsd már el, lépj tovább.

A nap 24 órájában

Tóth Andreától megtudjuk, a páciensek eleinte akár a nap 24 órájában is elérhetik, hiszen sosem tudni, mikor van rá szükség. „Szinte együtt élünk virtuálisan”, mondja, hiszen személyesen alig találkoznak: segít az internet. A pszichológus elárulja, ezért a segítségért nem kér pénzt, ő ezt hivatásnak érzi.

– Van másik munkám, több helyen is dolgozom. Hogy miért fontos ez nekem? Hálás vagyok a sorsnak, hogy amikor nekem voltak hatalmas kríziseim, veszteségeim, akkor vadidegen emberek segítettek, ők emeltek föl, löktek tovább. Úgy érzem, ezzel én is tartozom az embereknek.

Kérdezzük, mennyire viseli meg ez a fajta munka. Bevallja, akarva akaratlanul bevonódik.

– Néha szükségem van arra, hogy beüljek egy templomba. Beülök a hátsó padba, ott ki tudom sírni magam, ezzel el tudom engedni az éppen aktuális dolgot: másképp nem lehet.

- Hajdu Mariann -

Mit kellene másképp csinálnunk?

Minél inkább urbanizálódik a világunk, annál személytelenebbé válik, mondja Tóth Andrea. A temetéseknél arra ügyelünk, hogy szép legyen a koszorú, az urna, minél nagyobb legyen a temetés, a búcsú elmarad. Nem szabad elmaradnia. Emellett próbáljuk a gyerekeinket kihagyni a gyászból, nem szabad. Fontos az elgyászolás. Azért is, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor a következő krízist még erősebben éljük meg.