Mi leszel, ha nagy leszel?

Szükségük van a segítségre: ötletre, véleményre, megértő támogatásra. Biztos recept nincs... Lavotháné Horváth Ágnes írása.Bizonyára mi magunk is többször megkérdeztük már ezt a környezetünkben lévő gyerekektől. Pedig tudjuk, nem igazán várhatunk rá komoly választ. Ám minél kisebb a nebuló, annál határozottabban vágja rá: traktoros, mozdonyvezető, rendőr, tűzoltó – hogy csak néhányat említsünk az erre a kérdésre elhangzó legnépszerűbb foglalkozások közül. Aztán ahogy cseperedik gyermekünk, úgy halványul a magabiztos válasz. S mikor már valóban dönteni kell, rájön (rájövünk), hogy nem is könnyű megadni a kérdésre a feleletet.

Hatéves korában még mi döntöttünk helyette: tudni véltük, melyik általános iskola lesz a legmegfelelőbb, melyik tanító néni lesz a legjobb a számára. Amikor azonban tinédzserré cseperedik, bízunk benne, hogy talán van valamilyen elképzelése a jövőjét, a terveit illetően. De vajon tényleg van?

Hamarosan szembesülnek tizenéveseink az előttük álló komoly feladattal: vége az általános iskolás éveknek, középiskolát kell választaniuk. S akkor már maguknak teszik fel a kérdést: Mi legyek, ha nagy leszek?

Valljuk be, nem könnyű számukra a válaszadás. Milyen támpontok segítenek nekik eligazodni? A szomszéd fiú oda jár, és azt mondja, az jó. A barátnő oda jelentkezik, jó lenne egy iskolába járni vele. Azt mondják, itt és itt nagyon erős a matek, biológia, angol stb., és én azt szeretném. Vagy éppen nem szeretném. Anya szerint nagyon jó közgazdász lenne belőlem. (De mit csinál egy közgazdász?) Apa azt mondja, ebben és ebben a szakmában jól keresnek. Most kire hallgassak?!

Szükségük van a segítségre: ötletre, véleményre, megértő támogatásra. Biztos recept nincs arra vonatkozóan, hogyan tudjuk gyermekünket segíteni a pályaválasztásban. De az egyéni tapasztalatok megosztása talán segíthet. Háromgyerekes anyukaként (kinek gyermekei már túl vannak a pályaválasztáson), több évtizedes pedagógiai múlttal saját véleményemet szeretném megosztani Önökkel.

Ha szerencsés a gyermek, esetleg látott családjában, környezetében olyan példát, amit ő maga is szívesen csinálna. S akkor a már felhalmozott tudást, tapasztalatot – esetleg műhelyt, vállalkozást – gyarapítani tudja a jövőben. És ha ilyen nincs számára? Akkor bizonytalanabb a pályaválasztás. De a véleményünkre akkor is kíváncsi lesz.

Nagyon fontos, hogy ne akarjuk saját meg nem valósult vágyainkat, álmainkat a gyerekkel megvalósíttatni. Egyáltalán nem biztos, hogy őt is az érdekli, ami minket. Inkább higgyünk és bízzunk abban, hogy képes saját álmait megvalósítani – ha vannak ilyenek.

Ha nincsenek, akkor nekünk kell irányítanunk őket; ám ehhez ismernünk kell gyermekünk egyéniségét, képességeit, hogy jó irányba terelgethessük. Ha – remélhetőleg – sokat beszélgettünk vele, odafigyeltünk nemcsak a jegyeire, de a véleményeire, olvasmányaira, szabadidős tevékenységeire, akkor tudjuk, mi az, ami érdekli. Az érdeklődésének megfelelően válasszunk középiskolát!

De ne hagyjuk figyelmen kívül a gyermek képességeit sem! Ez ügyben érdemes az őt tanító pedagógussal konzultálni, hiszen ő az, aki a tanuló szaktárgyi tudásával tisztában van, látja, hogy a mindennapokban hogyan teljesít, ismeri a felvételi elvárásokat, és segíthet az esélylatolgatásban.

Ma már arra is van lehetőség, hogy ellátogassunk a középiskolák nyílt napjaira, tájékoztató szülői értekezleteire, és a felmerülő kérdésekre első kézből kapjunk választ.

Mindent összevetve: nagyon fontos a tájékozódás. S ha mindent megtettünk, akkor talán megtaláljuk gyermekünk álmai, vágyai és a való világ egybeesését. Kívánom, hogy így legyen!

- Lavotháné Horváth Ágnes -

Szerzőnk a Fazekas Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusa