2015.12.09. 18:52
A kagylós kút
<em>Akkortájt – soha nem jobbkor – debütál a Shell üzemanyagtöltő állomás (addig kizárólag ÁFOR benzinkutak léteznek). Mellette épül nyugati mintára a kagylós szerviz. </em><strong>Szántó István jegyzete.</strong>
Akkortájt – soha nem jobbkor – debütál a Shell üzemanyagtöltő állomás (addig kizárólag ÁFOR benzinkutak léteznek). Mellette épül nyugati mintára a kagylós szerviz. Szántó István jegyzete.
Jól felszerelt, minden nyugati márkához van célszerszámuk. A gyújtást már nem szemmel, füllel, villogó műszerrel állítják be. A kerékösszetartást, a kiegyensúlyozást is optikai készülékekkel végzik. Mint a Lajtán túl.
Árvai István, a komplexum igazgatója az Autóklubtól igazol át a Shell-Interag Részvénytársasághoz. Átcsábítják. Majd maga is ugyanezt teszi, a legjobb mesterekből állítja össze a csapatát. Ide bekerülni csak tudással (vagy protekcióval) lehet. De az utóbbiak kirostálódnak.
Aztán már csak hétpróbás, gyakorlott szerelők dolgoznak itt: Kupcsik Tibor, Balázsi Mihály, Kormos István, Tokodi Imre, Bongyics István, Bordás László, Papp Zoltán. Még a mosóban se alkalmaznak akárkit. Szántó Laci pucolja a járműveket.
A Trabantommal csak tankolni járok hozzájuk. Azt beszélik, hogy ennél a kútnál jobb a nafta, mint máshol. Állítólag egyenesen Bécsből hozzák, ami persze nem igaz. Csak valami különleges adalékkal vegyítik.
Majd amikor már piros Zsigulira váltok, bemerészkedem a szervizbe. A sok BMW, Mercedes és Audi között furán festünk. A kagylósoknál rengeteg a visszajáró, csókos ügyfél, akik vastagon kitömik a szerelők zsebét.
A szerviz, a kút fénykora Árvai István idejére esik. Úgy tartják, aki szereti az autóját, itt tankol, itt javíttatja. Tény, hogy a nyugati kapcsolatokkal rendelkező vállalat raktárából soha semmi nem hiányozhat.
A kút is, a műhelysor is az osztrák A1-es autópályáknál lévőkre emlékeztet. A személyzet Forma–1-es munkaruhája azt jelzi, hogy itt előbbre tartanak, mint a több állami cégnél.
Vészhelyzetben soron kívül segítenek, de általában csak előzetes időegyeztetéssel vállalnak melót. A shop melletti presszóban elüthetjük az időt, amíg az autót javítják, de én inkább a kocsim körül ólálkodom, és közben barátkozom a szakikkal.
Lesem a precíz, gyors munkát, és élvezem az itt dolgozók egymás közti dumáját, élcelődését, pletykálkodását. Ők aztán mindent tudnak azokról, akik ide hordják az autójukat.
Érdekes, hogy néhány esztendős kagylós múlt után a jobbak, az ügyesebbek kiépítik a saját pacientúrájukat. Tapasztalatot gyűjtenek a legkorszerűbb szerviz-technológiákról, váltanak, önállósulnak. Műhelyt nyitnak, átmennek maszekba.
Mondhatom, itt csírázik ki a kapitalizmus…