Még tovább kuszálódott a monoki Kertész Sándor családjának élete

Monok - Sokan segítettek már a hat gyerekét egyedül nevelő férfinek.Néhány napja már írtunk a monoki Kertész Sándorról, aki november 11-én este néhány perc alatt vesztette el a feleségét, miután a kilencedik hónapos terhes nő a szülés előtt pár nappal minden előzmény nélkül váratlanul összeesett és bár a mentők hamar kiérkeztek, a 33 éves nő életét nem tudták megmenteni.

Költözni kell

Akkor arról írtunk, a család segítségre vár, hiszen a temetés minden megtakarításukat elvitte és Sándor egyedül maradt a hét gyerekkel, akik közül a legkisebb 18 hónapos. A temetésig nem is dolgozott, a gyerekeket nem tudta magukra hagyni, de a helyi önkormányzatnál közfoglalkoztatottként alkalmazásban lévő férfi túl nagy keresetet nem tud hazavinni.

Sokan megmozdultak a felhívásunkra is, többen a megadott elérhetőségeken vagy rajtunk keresztül keresték meg Kertész Sándort.

– Nem tudok eléggé hálás lenni a rengeteg segítségért. Legutoljára Miskolcról volt kint két nagyon kedves hölgy, akik nem csak adományokat hoztak, de segítettek is elpakolni a rengeteg ruhát – mondja Sándor.

A családfőnek azóta újabb nehézséggel is szembe kell néznie, mert a jelek szerint el kell hagyni tavaly vásárolt házukat.

– Részletre fizetjük az eladónak a ház árát, amiben most még vagyunk, de nem tudtunk arról, hogy az eladó egy hitelfelvételnél jelzáloggal terhelte meg a házat. A napokban tudtam meg, a ház végrehajtás alá került, így innen mennünk kell. A feleségem halála után Demeterné Bártfay Emesével (Monok polgármestere – BG) közösen nyitottunk egy számlát, amelyről csak mindkettőnk jóváhagyásával vehetünk le pénzt. A pénzbeli adományokat ide kérjük, mert most lakásra gyűjtünk. Néztünk már Monokon egy pár házat, akad olyan is, amelyik megfelelne. Remélem, karácsonyra már el is tudunk költözni. Ha sikerülne, az lenne az igazi karácsonyi ajándék.

Már csak hatan

Amikor először találkoztunk Sándorral, akkor még hét gyereket nevelt, a szám azóta hatra csökkent. – A múlt héten pénteken volt a temetés, addig kellett eldöntenie a 13 éves Margitnak, kit választ, engem vagy az anyósomékat. Ugyanis hiába nevelem egyéves korától Margitot, nem én vagyok a vér szerinti apja. Végül úgy döntött, az anyósomékat választja. Elmondtam neki, nem befolyásoltam a döntés előtt sem, most sem akarom, hogy megváltoztassa a döntését, de számolnia kell azzal is, ez hogy fog esni a testvéreinek. Sajnos már meg is kapta az iskolában a nagyobb testvéreitől, hogy eldobtál minket az apuval együtt.

Finn kapcsolat

A beszélgetés után nem sokkal e-mail érkezik. A finnországi Jyväskyläben magán zeneiskolát vezető Lak-Losonc Ágnes szeretne anyagi segítséget nyújtani a monoki családnak. A jyväskyläi Kodály Zenehonlapján felirat: „Musiikki kuuluu kaikille!”, így legalább már finnül is tudom Kodály Zoltán híres mondását: A zene mindenkié! A Facebookon találkozott írásunkkal. Megadja a Skype-­címét, beszélgetni kezdünk, egy szempillantás alatt semmissé teszünk közel 1900 kilométernyi távolságot.

– 200 eurót szeretnénk utalni Kertészéknek – írja Ágnes –, hiszen ez a pénz nem a miénk, ezt isten csak letétbe helyezte nálunk, valójában Kertészéknek szánta.

Lak-Losonc Ágnes most már tud nélkülözni egy ilyen összeget is, de az ő élete sem mindig volt sima. Nagyon hosszú volt az út a Vajdaságtól Finnországig.

– Gyerekkoromat a balkáni háborúban töltöttem. Csak nyertem vele, teljesen más lett volna az életem, de akkor én is másmilyen lennék. Utólag sem érzem, hogy bármiben hiányt szenvedtem volna annak ellenére, hogy 10 évig tartott, gyakori volt az áramhiány, a vízhiány, ennivalónk sem volt mindig.

Amíg a közösségi oldalon Sándortól elkérem a számlaszámát, Ágnes mesél a gyerekeiről, akik már mindannyian Finnországban születtek, nagyon jól tudnak finnül, de otthon nem használják, csak magyarul beszélnek egymással.

Jyväskyläben több magyar család is él, a város vezetése örül a jelenlétüknek, a gyerekeknek hetente 1,5 órás magyar nyelvórát tartanak ingyenesen. Ágnes még elmeséli, 18 éves kora után, a háború befejezése után lett hívő és azóta teljesen megváltozott az élete, minden nyugodtabbá vált.

Közben megérkezik a számlaszám, továbbítom és hazaérkeznek Ágnes gyerekei, búcsúzunk, így már csak egy kérdésre van idő:

– Magyar gyerekek is járnak az ottani zeneiskolába?

– Igen – érkezik a válasz –, a jó dolgokat tovább kell vinni.

Valahogy ez a mondat mintha illene erre a helyzetre is, amely egymás mellé sodorta Ágnest és a Kertész családot néhány percre.

- Bánhegyi Gábor -

Segíteni lehet

Az alábbi elérhetőségeken lehet segítséget felajánlani a Kertész családnak:

Tragédia: hét kisgyermekkel maradt magára Kertész Sándor

Monok - Egy váratlan tragédia miatt kér segítséget a monoki család. tovább »