Kicsit pipázik, sokat teázik

Tornyosnémeti - Béla a gyógynövények erejében hisz, teljesen üres az orvosi kartonja.

Horváth Béla Tornyosnémeti füvesembere, de már a beszélgetésünk első percében kiköti, hogy ő nem gyógyító (főleg nem kuruzs­ló), csak segít azoknak az embereknek, akik hisznek a gyógynövények erejében, és ezáltal szeretnék megőrizni az egészségüket vagy gyógy­írt találni bajukra.

Kerámiabögréjét mutatja, és figyelmeztet, gyógyteát csak kerámiából szabad inni. Majd előhozza borítékba csomagolt, szárított növényeit.

– Most télen a fenyő hajtásaiból és borostyánlevélből készült teát érdemes inni, mert baktériumölő hatásuk van és nagyon sok C-vitamint tartalmaznak. De még jobb, ha csipkebogyót is teszünk bele – ad rögtön tanácsot Béla. Dicsekvés nélkül jegyzi meg, sok ember gyógyult már meg a faluban a gyógynövényeknek és az ő tanácsainak köszönhetően. Volt, akinek hasnyálmirigy-gyulladása volt, a magas vérnyomásban szenvedőknek a pásztortáskatea segített.

Kapott egy könyvet

Béla nem mindig ismerte a gyógynövényeket, és szomorú története van annak, hogy érdeklődni kezdett irántuk.

– Az öcsémnek volt egy kislánya, aki 7 éves korában, agydaganatban meghalt. Akkor úgy döntöttem, hogy a növények gyógyító erejéhez fordulok. Kaptam egy könyvet, Maria Treben gyógynövénykönyvét.

Abból megismertem a fákat, füveket, virágokat, és hogy melyiket hogyan kell szedni, szárítani, kezelni, és természetesen, hogy melyik mire való. Én az orvost csak az utcán látom, köszönök neki, de szerencsére üres az orvosi kartonom – teszi hozzá nevetve annak bizonyítékaként, hogy őt valóban egészségesen tartják a gyógynövények.

Béla eredeti foglalkozása egyébként szobafestő-mázoló, de most az önkormányzat szociális földprogramjában dolgozik közfoglalkoztatottként. És mint önkormányzati dolgozó, az idős embereknek is segít lakásuk kifestésében. Korábban szerette volna elvégezni a kőműves vagy az ács szakmát, de akkor, mivel már volt egy szakmája, erre nem volt lehetősége.

Bármennyire is fontos számára az egészséges élet, de minden év december elsején előveszi a pipáját, és egészen a hónap végéig szívja. Hogy miért? Mert tíz évvel ezelőtt akkora traumát jelentett számára, hogy 22 év után elbocsátották a vasúttól, ahol ólmozó-bárcázó volt, hogy azóta a pipázással emlékezik az elbocsátás szörnyű napjára.

ÉM-HE