2016.01.20. 16:25
Megmentették a régi házat Abaújdevecseren
Encs-Abaújdevecser - Abaújdevecser egész történetét elmeséli a nemrég nyílt emlékház.
Encs-Abaújdevecser - Abaújdevecser egész történetét elmeséli a nemrég nyílt emlékház.
Nagyszüleink, dédszüleink korát idézi az ősszel megnyitott emlékház, mely mára Encs abaújdevecseri városrészének egyik büszkesége lett. Molnárné Juhász Éva, a részönkormányzat vezetője kalauzol bennünket végig a két lakásból álló házon, közben megismerjük a múzeumnak is beillő épület történetét.
– Önkormányzati bérlakások voltak benne. Az egyik lakás már üresen állt, a másik nemrég üresedett meg, és azon tanakodtunk, mit kezdjünk vele. Akkor jött az ötlet, hogy lehetne emlékház, ahová összegyűjthetnénk a devecseriek régi használati tárgyait, bútorait. Igazából nem sok sikert jósoltam az egésznek, mert sok kereskedő járja a vidéket, hogy felvásárolják a régi tárgyakat. De végül mégis előkerültek a padlásokról, szekrények mélyéről a kincsek – meséli idegenvezetőnk. Hozzáteszi: úgy tudták, hogy a régi épület cselédház lehetett valamikor, de sokkal valószínűbb, hogy egy gazdafelügyelőé volt. Ezen a területen feküdt ugyanis annak idején dr. Nyúlászi János földbirtokos majorsága.
Ingek, vásznak
Az első lakás egy konyhába nyílik, mellette egy tisztaszoba, hátul a kamra, vagy ahogy régen mondták, kamara, komara. Ez az úgynevezett női kamara, mert a sütéshez-főzéshez, azaz a női munkákhoz szükséges eszközöket őrzi, tudjuk meg.
– Mindent az abaújdvecseriek adtak össze, a porcelánoktól a bútorokig mindent. Ingyen és bérmentve – magyarázza Molnárné Juhász Éva, miközben a tisztaszoba berendezését mutatja. Az ágy szalmamatracát, amit maguk tömtek, rajta jó, meleg pehelydunnát, a szekrényben a vásznakat, ingeket és csizmanadrágot. A sárral tapasztott talapzat pedig igazi kuriózum, a devecseriek ezt is maguk eresztgették, ahogy itt mondják. Az anyaga sárga föld és lótrágya keveréke.
Szőttesek
A másik lakás is ugyanilyen izgalmas. Az első helyiség falán sok-sok régi fénykép, mely elmeséli egész Devecser (akkor még így hívták a falut) történetét. Katonazubbonyos férfiak, családfotók, talán az utolsók, mert utána pár hónappal a férjet elhurcolták az oroszok, és a gyönyörű kocsmárosné, akit egy román katona lőtt hasba, állítólag véletlenül. A kamara itt is múzeumként szolgál, csak itt a férfiak eszközeit gyűjtötték össze, melyek a földműveléshez, állattenyésztéshez, építkezéshez kellettek egykor. A szobában pedig a híres és szépséges abaúji szőtteseket láthatjuk, valamint a szövéshez, fonáshoz szükséges eszközöket.
A további tervek is megvannak: az udvarra épülne egy szín, ahol a földművelés egykori eszközeit mutatnák be (eke, borona, szekér), és egy kemencét is szeretnének építeni.
ÉM-HE