Múzsa-díj - Az építészet a megfagyott zene

Miskolc - „Az orgonára feltekinteni olyan érzés, amely túlmutat a hétköznapok földretekintő világán.” Interjú: Puskás Péterrel, a miskolci Múzsa díj egyik alapítójával.

Elsőre talán furcsa közös nevezőt találni a zene és az építészet között, de Puskás Péter irodájába belépve sikerül. A Műépítész Kft. egyik sarkában ugyanis egy hegedű, alatta pedig kottaállvány fogadja a betérőt. Hogy miért? Erről is kérdeztük a cégvezetőt, és a Múzsa díjról is, hiszen Puskás Péter ennek a díjnak az egyik alapítója.

A falakat díszítő építészeti tervek közt kitűnik a hangszer és a kottaállvány. Hogyan illenek a képbe?

Puskás Péter: Létezik egy filozófiai tézis, miszerint az építészet a megfagyott zene. Ha ez igaz, és ha ezt a gondolatot továbbvisszük, akkor elmondhatjuk, az építész a megfagyott muzsikus. Ennek a jelképeként van a falon a hegedű. Egyébként, amikor kollégista voltam, a Bercsényiben többek között nemcsak Syrius-koncertek voltak, hanem rendkívül pezsgő szellemi közösség is, az építészhallgatóknak volt egy folyóiratuk, ami a „Megfagyott muzsikus”-ról, az építészről szólt. Talán ebből is adódik, hogy minden, ami zene és zenével kapcsolatos, az érdekel. Külön öröm volt, amikor a Múzsa díj zenészhez került, gondolok itt Marton Éva operaénekesre vagy a Fazekas gyerekkórusára.

Akkor az idei is öröm, hiszen Szabó Balázs orgonaművész kapta.

Puskás Péter: Végtelen örömmel üdvözöltem a döntést, hiszen több jelölt közül került ki. De kétségtelen, ő messze földön továbbviszi Miskolc jó hírét. És az orgona különösen közel áll a szívemhez, hiszen Lehotka Gábor Bach-tokkátáin keresztül ismertem meg a komolyzenét. Fiatal tanulóként sok koncertjén voltam. Felejthetetlenek azok a balatoni nyarak, amikor édesanyámmal templomi koncertekre jártunk, ahol egész közelről lehetett hallani és látni Lehotka Gábor játékát.

Mi fogta meg az orgonában?

Puskás Péter: Több dolog is. Neveltetésemből adódóan templomba járó ember vagyok. A templomban a zsoltárok mellé az orgonakíséret nem volt idegen számomra, közel állt hozzám. Az orgona monumentalitása, a sípok rendje, mint erdőben a fák rendje, mindenképpen tiszteletet parancsoló. Az orgonakarzaton lévő hangszerre feltekinteni olyan érzés, amely túlmutat a hétköznapok földretekintő világán. Nagyon szeretem az orgonát, a hangját, és komoly orgonajáték-hanglemez gyűjteményem van.

Gyakran hallgatja?

Puskás Péter: Ahogy öregszem, egyre többet, azt hiszem, ez a korral is jár. Nálam legalábbis biztos. Az ember kapaszkodót és lelki megnyugvást keres, és én ezt a zenében találom meg. Nem tudom, hogy az embernek egyszer csak több ideje lesz vagy egyszerűen nagyobb igénye támad, hogy önmagával foglalkozzon.

A régi koncertemlékeken túl a munkájában is találkozott az orgonával. Gondolok a Zenepalota vagy éppen a Deszkatemplom felújítására.

Puskás Péter: Leginkább a Deszkatemplomot emelném ki, mivel itt a tervezés során megismerkedhettem az orgonakészítés művészetével. Az orgona elhelyezkedésével, rekonstruálásával, visszahelyezésével. Az avasi templom orgonafelújítása kapcsán – igaz, ezt nem az irodám végezte – találkoztam orgonakészítővel, akit maga Lehotka Gábor hozott Miskolcra. Az orgonakészítők egy szűk és zárt közösség, ez magának a hangszernek a monumentalitásából is adódik.

- N. Szántó Rita -