Zsótér Sándor: "Én elsősorban a színészeknek kerestem darabot"

Miskolc - Január 29-én mutatja be a miskolci színház Edward Albee Mindent a kertbe! című szín­művét.

Az előadást Zsótér Sándor rendezi, aki a kilencvenes évek elején két éven át volt a miskolci társulat tagja.

Ezt az előzményt nem tudtam

– Még a színház előző igazgatója, Kiss Csaba keresett meg és ajánlott munkát nekem a Miskolci Nemzeti Színházban. Örömmel fogadtam el, hiszen nem sok esélyét láttam, hogy újra itt dolgozhassam, mivel van itt hat rendező. Először a Játékszínben, de azt nagyon aprócskának találtam, így a Kamara mellett maradtunk. Magát a szerzőt én javasoltam, de eredetileg egy másik művét. Csakhogy akkor már erősen előkészítették a következő szezont, s az a színmű már nem tűnt jól kioszthatónak, márpedig én elsősorban a színészeknek kerestem darabot.

Így esett a választás a Mindent a kertben!-re, amelyet nem sűrűn játszanak. Szemben Edward Albee másik drámájával, a Nem félünk a farkastól-lal, amelynek filmváltozata a tévéből is sokak számára ismert, Richard Burton és Elizabeth Taylor főszereplésével. Ezt a másikat ritkán veszik elő. Azt tudom, hogy a Katona József Színházban 1975-ben, a megírásához viszonylag közel mutatták be, Voith Ági édesanyjával, Mészáros Ágival, valamint Törőcsik Marival és Avar Istvánnal a főszerepekben. (Megjegyzem, amikor Voith Ágit felkértem ugyanarra a szerepre, amelyet az édesanyja alakított, ezt az előzményt nem tudtam.) Én Rusznák Andrással és Ullmann Mónikával szerettem volna nagyon együtt dolgozni, ők rá is értek véletlenül, s el is fogadták a felkérést – taglalta az előzményeket kérésünkre a rendező, Zsótér Sándor a bemutató apropóján tartott sajtótájékoztatón.

Csak egy kicsivel

Magát a darabot így jellemezte a továbbiakban:

– Ez egy tanmese vagy tandráma vagy tandarab? Mint egy La Fonataine-mesének, ennek is van tanulsága: milyen az, amikor az embernek hirtelen ölébe hullik a szerencse, hogy lehet azzal tovább élni? A kiindulási pont esetünkben egy szimpatikus házaspár, akik egy eggyel nagyobb házban laknak, mint amennyit elbírna a családi költségvetés. Talán egy kis sznobériából, egy pici sóvárgásból. Amit a férfi főszereplő úgy fogalmaz meg, hogy szeretne egy kicsit jobban élni. Ez nem idegen: mindannyiunk belső vágya, hogy egy kicsit jobban lehessen élni.

Ami Magyarországon szokatlan, a férj erősen ragaszkodik hozzá, hogy a feleség ne dolgozzon, a feleség viszont szeretne legalább részmunkaidős állást vállalva a férje terhein könnyíteni. A főhősnő egy alkotó nő, aki tehetségesen formálja a kertjüket, s egy vágya van, egy pici üvegház, ahol jól elélhet a növényeivel. (Innen a cím.) Itt találkoznak egy Voith Ági által megformált hibátlan külsejű decens angol úrinővel, aki tesz egy ajánlatot, amit a fiatalasszony visszautasít… Ez a mese arról szól: nincs kis kompromisszum és nagy kompromisszum. Kompromisszum van. Az más kérdés, hogy ki mivel magyarázza meg magának… A Mindent a kertbe! műfaját tekintve leginkább érzelmes, szórakoztató, feketehumorú, fura darab.

Sajnos aktuális

A színpadi szereplők világa és a mi, mai világunk közötti párhuzam is szóba került.

– A szerző egy angol író rádiójátékából írta át a darabot, amelyet egy amerikai villanegyedbe helyezett. A második részben megismerkedünk a lakóival, akik lehetnének egy mai lakópark lakói is. Valójában csupán felszínes kapcsolat van közöttük, mégis diktálnak egyfajta életformát: úgy kell élni, mint ők… A darab akkor íródott, amikor mi a rendes szocializmust éltük, itt a fogyasztás mint probléma nem is merült föl, mert nem volt mit fogyasztani.

Visszagondolva saját családomra: nem is volt miből felhalmozni, pont annyink volt, amennyi az élethez kell. Ez mára megváltozott. Az a megrázó, hogy harminc-negyven évvel később, ami akkor Amerikában, egy másik társadalomban aktuális volt, amit a darab mond, az úgy stimmel, ahogy most itt van. Amink van, azt ki kell dobni és azonnal venni kell egy másikat helyette. Fo­gyassz, fogyassz, fogyassz!

Szalóczi Katalin

Színlap

Az édesanyja után

– Az én édesanyám, Mészáros Ági csupa szimpatikus szerepeket játszott, nem is akarta, hogy a lánya lássa ebben a szerepben. De azért megnéztem, ám nem beszéltünk róla. Most engem is utolért ugyanez a szerep, mint a végzet. Boldog voltam, amikor Zsótér Sándor ide, Miskolcra meghívott, mert szakmai körökben az egész országban tudott, hogy ez most egy nagyon jó színház. Bízom abban, hogy ez a darab is nagyon jól fog sikerülni – jelentette ki a sajtótájékoztatón Voith Ági Jászai-díjas Érdemes művész.

A bemutató elé hasonló bizakodással néz a másik két főszereplő, Ullmann Mónika és Rusznák András is.