Barátságok sora kelt életre belőle Putnokon

Putnok - Ujváry Mária, a Gömöri Múzeum és az ahhoz tartozó Holló László Galéria vezetője életében húsvét előtt a főszereplő a tojás.

A hímes tojás készítésének alapfeltétele a sok gyakorlás. - Ujváry Mária

Kézről kézre

Az intézmény és a saját tojásgyűjteménye egy részét is mindig megcsodálhatják ilyenkor az érdeklődők az itteni tárlaton, de kérnek belőle „kölcsön” más települések is. Marika kézműves foglalkozásokon igyekszik megosztani a húsvéti tojás készítésének minden csínját-bínját. Most is meghívták Hevesre, Mezőkövesdre és Miskolcra. Ezúttal a Serényi László Általános Iskola diákjai veszik körbe, s ámulattal lesik mozdulatát. Persze, ők is próbálják utánozni.

– Sok gyakorlás kell hozzá – mondja Marika. Ő az első hímeseket 1990-ben készítette, akkor került a múzeumhoz népművelőként. Ekkor ismerkedett meg Ragályon Hárskúti Imrénével (akinek a munkái közül több is látható a falon lévő tárolókban). – Igyekeztem mindent ellesni Erzsike nénitől. Mikor szépen tanultam csinálni, elkezdtem gyűjtögetni is.

Érdekel, vajon érték-e kudarcok a kezdet kezdetén.

– Egy összejövetelen felajánlottam öt szép, gyönyörűen becsomagolt tojásomat tombolának. Amikor a nyertes átvette, kinevették. Ez volt a legnagyobb kudarcélményem – mondja. Talán azóta itthon is jobban becsülik, de korántsem annyira, mint külföldön.

Kivált a magyar

Volt alkalma az összehasonlításra, hiszen 2002-től rendszeresen meghívják külföldi kiállításra, elméleti és gyakorlati foglalkozások tartására. Ebben szerepet játszott, hogy a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség tagjaként széles ismeretségi körre tett szert. Az egyik berlini meghívás alkalmával tévéfelvétel is készült a tojáshímzőkről. Később tudta meg, azzal a szöveggel vezették föl: „Tudjuk, hogy Közép-Európában szép hímes tojásokat készítenek, ám közülük is kiemelkednek a magyar tojások” – idézi fel a mondatot, amely máig büszkeséggel tölti el.

Próbálom megtudni, az elmúlt 26 esztendő alatt hány és hányféle tojás került már ki a keze alól. A mennyiségnek a megsaccolására sem vállalkozik. Háromféle technikát alkalmaz. A viaszolást, az írókázást és a gépi karcolást. Díszítésből is sok létezik: margarétás, leveles, rozmaringos, búzavirágos, napos, forgó napos… Ám ezeket tetszés szerint lehet egymással variálni. – A tojások sem egyformák ám. Amikor egyet kézbe veszek, nézegetem, s meglátom, melyik illik hozzá – árulja el. Megtudjuk, kezdetben sem rajzolta elő a mintát. Márpedig, főleg a viaszolásnál, nincs javítási lehetőség. A viasztechnikát a már említett Erzsike nénitől tanulta Marika. No de a többit?

– Az előzményekhez tartozik, hogy megismerkedtem a Németországban élő Nienhaus Rózsa magángyűjtővel, aki elhatározta, hogy Zengővárkonyban tojásmúzeumot hoz létre. Engem kért föl a gyűjteménye rendszerezésére. Ennek kapcsán ismerkedtem meg más tojáskészítőkkel, a különféle technikákkal. Zengővárkonyban több saját munkám is látható.

Miközben mesél, a tojásokon egymás után elevenednek meg a különböző gyönyörűséges minták. A kislányok minden egyes darabot letisztítanak ecettel, aztán sorra megfestik őket. Aztán leolvasztják a viaszt, s a kész hímest áttörlik zsíros kendővel (de szalonnabőrrel is lehet).

Jöhetnek a locsolók!

Szalóczi Katalin

Főbb állomások

„Álom volt a finnekkel”

Egyszer baráti meghívásra családostul Finnországba utazhattam. Megkértek, tartsak foglalkozást. Meglepődtem, amikor egy tanterembe vezettek, ahol nem csak gyerekek, de felnőttek is ültek a padokban. Addig ahhoz szoktam, hogy asztalok köré csoportosulva dolgozunk, s közben elmondom a tudnivalókat.

Alkalmazkodva a helyzethez, ott először elméleti órát tartottam, rajzoltam a táblára, ők pedig szorgalmasan jegyzeteltek. Csak ezután következett a gyakorlat. Hát az egy álom volt a finnekkel! Azóta ezt a módszert alkalmazom, egy, a Putnok Tévé készítette filmmel kiegészítve, amely lépésről lépésre rögzít minden mozzanatot.