Memóriafrissítés

Világi jó dolgom van. Hetente kétszer sorra kell látogatnom a kazincbarcikai Borsodi Vegyi Kombinát üzemeit. Piszkos, sűrű, fojtogató klórgázzal teli ködben, gyalogosan vagy sárga céges kerékpárral járom be a hatalmas gyárat. Szántó István jegyzete.

Időnként megszánnak, és megkapom a vezérigazgató rendszám nélküli nagy Polski Fiatját. Ha ezzel látnak az üzemvezetők, elém jönnek, már a földszinten fogadnak. Olyan nincs, hogy ne legyen az üzemi lapba valamilyen friss témájuk, a hogy ityeg a fityeg, lapos duma itt elképzelhetetlen. Minden üzem élén felkészült vegyészmérnökök, akik nyilatkozataikat szentírásként szeretnék viszontlátni az újságban.

Elsőként tudom meg, hogy ehelyütt készül a Cavinton, pontosabban az intermedier üzemben állítják elő a triptamint mint a gyógyszer legfontosabb alapanyagát. Óriási szenzáció – körmölöm egyre sűrűbben –, állítólag még a japánok is tőlünk veszik ezt a gyógyszert. Dagadunk a büszkeségtől, amikor elmesélik, hogy ez az agyi értágító megóv a feledékenységtől, megőrzi a szellemi frissességünket. Persze, mindenkinek annyit, amennyije még van. Rédei József üzemvezető újságolja, a triptamin előállításához sok víz kell, ezért a Kőbányai Gyógyszergyár jobbnak látja, ha Kazincbarcikán gyártatja. Itt vajsav-kloridból és fenilhidrazinból tonnaszámra készül a Cavinton legfontosabb alkotóeleme. Magam is beszippanthattam ebből, mert ezeknek a vegyi anyagoknak a neve máig a fejemben van.

Polivinilkloridból készül a PVC. Amiből sok minden formálódik: a telefonkagylótól a babacsörgőig, a kemény és a lágy műanyagokig. Sokszor őgyelgek a keverőtartályok körül, gyorsan megszokom az orrot, szemet irritáló gázokat. Ám amikor kiderül, hogy ez súlyos májkárosodást okozhat, nagy ívben elkerülöm az üzemnek a környékét is. Annyi bátorságom van, hogy az üzemorvost kifaggassam az ottani halálozási statisztikákról. Elrettentő adatokkal szembesülök.

Egy hetilapban megszellőztetem a nyomozásom eredményét, de hamar lehűtenek. Elmagyarázzák, hogy ez csupán a konkurencia mesterkedése, így akarják a vásárlókat elrettenteni a műanyagtermékektől. Egy vidéki üzemi lapban ugyanis kizárólag a jót és a szépet lehet megénekelni. Itt hibák, hiányosságok, gondok, bajok nem léteznek. Csak hatalmas eredmények és (kommunista szombatokkal terhelt) kiemelkedő szocialista brigádok meg (ünnepi felajánlással teli) elképesztő munkaversenyek.

A pártbizottság titkára kifejti, hogy ha ilyen anomáliák jelennének meg a lapjukban, az olyan, mint amikor a kutya megharapja a gazdáját. Hibátlan hasonlat, azonnal érzékelem magamon a hétköznapi veszettség összes tünetét. Ám mégiscsak megihletnek a gyári bulvártémák. Rebesgetik, ahol a dinox nevű altatógáz készül, megesik, hogy a dolgozóknál izgalmi állapotot idéz elő. Különös hatása van, spontán erekciót okoz, mintha valami kéjgázt lélegeznének be. Rédei úr egyszer maga is teszteli a dinoxot egy kisebb műtétnél. Ő semmi különöset nem tapasztal. Bár mint minden összetett terméknél, ezzel is előfordulhat, hogy az alkotóelemek, ha nem a szokásos mennyiségben keverednek, furcsa meglepetést okozhatnak.

Nem sokkal később ugyanitt elterjed a híre, hogy az egyik üzem alatt jelentős mennyiségű higany szennyezi a talajt. Még az is elfordulhat, hogy a folyékony anyag a Sajó irányába szivárog. Persze, ez sem publikus, kár lenne a lakosságot rémisztgetni. Ám csak eljön egyszer a nyilvánosság ideje. Lassan, de biztosan, készülnek a nagy tervek a higanymentesítésre, de amint a félelem elcsitul, a környezetvédők lelkesedése is lanyhulni kezd. Így aztán bizonyára ma is több millió lázmérőre való higany hullámzik a kombinát altalajában. Több vezérigazgatót is kiszolgálok. Dr. Szántó Istvántól, Körtvélyesi Istvántól, dr. Tolnai Lajosig ott vagyok minden alapkőletételnél és gyárátadáson. A PVC III. avatásakor kilószámra repkednek a kitüntetések, az elismerések. Még nekem is jut egy kerek, nagy díszdobozos, vitrinbe illő plecsnit. Sebtében megnézem, csupa bronz, egy milligramm polivinilklorid se lehet benne. Így aztán máig is nyugodtan őrzöm a vitrinben.

Szántó István